Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Remeklés
egymás közt az árulóterületet, és a következő évben már kiadásaik voltak a fazekasoknak a „szín reperálására". 309 1833-ban az akkor belépő Tránszki Jánosnak 2 forintot kellett fizetni a színbérbe. 310 1837-ben meghatározták, meddig lehet a színben tartózkodni. Annál később csak valamelyik mester kíséretében léphettek be, de csak akkor, ha a kereskedő végképp nem ért rá máskor. 311 A céhiratok tanúsága szerint állandó probléma volt a mesterek közötti kereskedelmi, termelési egyenlőséget megtartani, a versenyt kiiktatni. 1790-ben megtiltották az edények viszonteladóknak való továbbadását országos vásáron. 312 Minden évben áldozott arra a céh, hogy az országos és heti vásárokon kívül a piaci rendet fenntartó hajdú űzze el az edényt áruló kofákat. Ennek a két számadáskönyvben rendre nyoma van. 13 De arra sem sajnálták - pl. 1794-ben - a pénzt, hogy „Vasari Alkalmatosságával hely feltartoknak" 20 krajcárt fizessenek. 314 A miskolci fazekasok mellett első hely a rimaszombati árusokat illette meg, sőt van adatunk arról is, hogy maga a miskolci fazekascéh árult gömöri edényt. 315 1804-ben 51 krajcár kifizetése ellenében megengedték a losonci árusoknak a miskolci árulást, s az később is megismétlődött: „Losontczi Maiszt eroktull Jötbe az helyért. Ketőtül - 3 RF". 1862-ben „kiment az Czéh Kaszájábul az kereskedők rendes árulása meghatározása véget az fojamodás iras s több hozzájárulandó kötsegek fedezésére- 10F, 73 Kr". 317 1865-ben a rendőröknek fizettek ugyanezért, költöttek erre még 1874-ben is. 318 1864-ben, a céh erőteljes hanyatlása idején a céhtagok azt a rendeletet hozták magukra nézve, hogy a piacon áruló mesterek egymás árulandó portékáját beosztás szerint („minden reá kerülendő napon") megvizsgálják: „és ha a városi köz határozat által meg engedett edény darabokon kívül más nevűeket árulnának, ezt a városi rendőri hivatalnál rögtön bejelenteni köteles légyen." Azt, hogy ekkor már a mesterek egy részének is terhére vannak a céh termékbeli megkötései, az jelzi, hogy azonnal rögzítették azt is, hogy „aki a vizsgálatot nem végzi el, 40 krajcárt fog fizetni". 319 Az otthon el nem adott edényeket a környező mezővárosok vásáraira vitték. A céhiratok alapján: Szikszóra, 320 Tokajba, 321 Poroszlóra, (Sajó) Keresztúrba 323 jártak a miskolci fazekasok árulrjii. 1829-ben (Sajó) Szentpéteren kérték a miskolci fazekasok, hogy új árulóhelyet jelöljenek ki számukra. Az ok a korábbi hely alkalmatlansága volt: az országút két oldalán kirakott cserépedényekben gyakran tettek kárt az ott közlekedő szekerek, lévén túl szűk az út. A város a Kis utcában adott helyet „az utca két oldalán a templom Utcájára Menendő végig az elein mind Két felöl a medig el férnek", „a Rima Szombati Fazekasok Nyomba állhatnak melléjek ezután a többiek" 324 határozták meg a sorrendet a szentpéteri városatyák. 309 HOM HTD. 76.13.4. 1832. 310 HOM HTD. 76.13.4. 1833. 311 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 144. 312 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 78. 313 HOM HTD. 76.13.3., 76.13.4. 314 HOM HTD. 76.13.3. 315 HOM HTD. 76.13.3., 76.13.4. 316 HOM HTD. 76.13.4. 317 HOM HTD. 76.13.4/1862. 318 HOM HTD. 76.13.4/1874. 319 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 179. 320 HOM HTD. 76.13.4. Protocollum 28. 321 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 36. 322 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 37. 323 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 39., 60. 324 HOM HTD. 76.13.8.
