Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Remeklés
Az első változás a remekek körül 1847-ben történt: „fel adatott és á No Cz. előtt á Remekessek felöl, és meg határozodod hogy minden Darab meg kisebíteteik és é következendőképen lesznek! 1. két Fazék 25 2. sz. Két butkos 16 TZ. 3. szor Tál két srukos 4. Két Vailing 2 srukos 5. Leibstulba való serbi 16 Itze 6. Meszeles Punctum Korso". 303 Az utolsó remeklésre vonatkozó megjegyzések 1870-ből, ill. 1875-ből valók 304 . „Határozat 1870 Év September 25-én tartott Közgyőlés véglegesen Kimonta és meghatározta hogy az edig Szokásban volt nagy remek darabokat végkipen meg Szűnteti és Kisebekre le Szalitja. Ugy mind 1 Szőr Egy Kit filű nagy fazék 24 Itzis 2 szor egy bütykös 16 Itzés 3 szor egy Ijelé edény 20 Itzés 4 szer egy mij tál 20 tzolos 5 ször egy vajling 20 Itzés 4 szer egy mij tál 20 tzolos 5 ször egy vajling 20 tzolos 6 szor punt egy meszelyes Kis Kantsó." „1875 dik Ev Martius 7 diken tartatot rendkívüli Közgyűlés Határozata. Hogy a Remekelni akaró ifiak Kötelesek a Céh Mester házánál az elhatározót három Remek darabokat meg tsinálni Kötelesek a Következő Kép egy Mély tál 20 Czolos egy Bütykös 16 Itzés és egy éjeli edény az Remek azonal lágyan megvizsgáltatik." 305 Osztom Bodó Sándor azon véleményét, amely szerint a remeket a készítőnek meg kellett váltania, egyébként ez a céh tulajdonát képezte. Ezeket a majd minden céhbe lépő mester által a „Remek magahoz való valtsaga"-ként fizetett 4 rénes forint igazolsz értékesítés körülményei a céhiratok alapján A miskolci fazekasok minden jel szerint döntően helyben értékesítették portékájukat, ill. csak a környező mezővárosok vásárait látogatták meg. Miskolc vásárai kedvező földrajzi fekvése miatt (az Alföld és a hegyvidék találkozása, a Budát Lengyelországgal és Oroszországgal, valamint az Erdélyt és az Alföldet a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak találkozása, több völgy - Hernád, Sajó - bejárata már a középkorban keresettek és népesek voltak. Az áldozócsütörtöki és a Szent Lukács-napi (okt. 18.) országos vásárokhoz 1696-tól Szent Julianna-napi (febr. 16.) és Sámuel-napi (aug. 26.) vásártartási jogot kapott a város. Mind a négy több napig tartott. Látogatottak voltak a heti vásárok is. Ezeket a 15. századtól a mai belvárosban, a Széchenyi utca keleti és déli oldalán tartották. A 19. század elején a miskolci céheknek állandó, épített árulóhelye, ún. színje volt. A fazekascéh a vargacéhtől bérelt helyet, melyért minden évben árendát fizetett. A Számadáskönyv kiadás rovatában a 18. század utolsó évtizedétől kezdve minden évben szerepel a színbér, valamint a szín állapotának felmérése. 307 1826-ban a vargacéh tulajdonában lévő boltokat, kamrákat és árulóhelyeket magába foglaló udvar hátulsó, rossz állapotú részeit - ami eddig szolgált a fazekasok árulására - egy új szerződés alapján odahagyták és a főépületben, jobb helyen és jó állapotban lévő színt vették ki bérbe 6 évre. 308 183 1-ben a szerződés lejárta után újra felosztották 303 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 166. 304 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 189. 305 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 197. 306 Bodó S., 1976. 167. 307 HOM HTD. 76.13.3., 76.13.4. 308 Dobrossy !.. 1976. 124., HOM HTD. 76.13.3. 1826.
