Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Mesterek
lakott. Két fazekas, Szabó Miklós és Donkó Miklós nem lépett be a céhbe. A céh története során 129 mestert vettek fel a szervezetbe, egyszerre 9-15-nél több céhes mester nem dolgozott a városban. Ennél több fazekas élt Miskolcon, pontos számukat azonban nem tudjuk. A céhlevél első artikulusa szerint a céh első kötelezettségei közé tartozott a zászló készítése, amelyhez: „Tehetetlen lévén maga Költségen á Ns Czéh Csináltatni Kintelenitett el Tisztelendő Plébános Uramtul Contratusra Felveni 322 Rfo Mely Summának lefizetésére mas mogya nem lévén á Ns Czéhnek Determináltattatot, hogy minden B., Czéhbeli Mesterember minden héten Kétt Garasnak letételére Kötelesztetik." 1 1774-ig mintegy 60 forintot fizethettek vissza, mert mikor visszatérnek az adósságra, már „az tudva lévő és bizonyos 262 Rfo álo passivum debitum"-ról esik szó. Ekkor azt a határozatot hozta a céh, hogy a már öreg céhes mesterek - tulajdonképpen a céh alapítói - 15 rénes forintot, valamint minden, a céhbe álló fiatal mester 10 rénes forintot fizessen a zászló költségeibe „a többi költségek mellett". 211 Mivel így meglehetősen megnőtt a beállás summája, a fiatal mesterek nehezen nyugodtak bele a rendeletbe, és 1775-ben vita támadt az idősebb és fiatalabb fazekasok között, amit - ez volt talán az egyetlen beavatkozása a céh életébe -, a céhbiztos elé vittek, aki helybenhagyta az 1774es döntést. A beállás költségeinek megnövekedése miatt azonban lehetőséget adtak a belépőnek, hogy ne egy összegben, hanem részletekben fizesse be az összeget. Volt olyan mester, aki majdnem 10 évig is fizetett „interesbe". 1850-ben hozott a céh olyan rendeletet, amiben eltörölték a beállók számára a zászlópénzt. 212 Arra, hogy a két nagy felekezethez tartozó fazekas céhtagoknak vallási indítékú vitája volt, egyetlen adatunk van, amikor 1779-ben a református atyamester ellen a katolikus legények elégedetlenkedtek, mert kitüntető módon kedvezett a református legényeknek. 213 A vallás mégsem játszott fontos szerepet a céh életében, az 1840-es évekből két adatunk is van arra vonatkozóan, hogy a mesterek vallási felekezet szerinti származásától függetlenül egyenlő mértékben költhettek vallási célra a céh pénzéből. 214 A céh elöljáróságának összetétele a kezdetektől a felbomlásig állandó volt. Legfőbb vezető a céhmester, vagy főcéhmester, akinek megválasztási módjáról a harmadik articulus rendelkezett. Az elöljáróság a kiscéhmesterből, az atyamesterből, a bejáró mesterből, a nótáriusból és a legfiatalabb mesterből, mint a céh szolgájából állt. A tisztségviselők kezdetben semmiféle fizetséget nem kaptak, 1772-ben a céh közössége úgy döntött, hogy amíg a céhzászló készítéséhez felvett kölcsönt vissza nem fizették, nem honorálják az elöljáróság munkáját. Megállapították viszont a majdani juttatás mértékét. „Úgy mint fö Czéh mesternek Fro Kiss Czéh mesternek 2 Rfo, Nótáriusnak 3 Rfo". 215 1799-től változott meg a helyzet, attól kezdve 1824-ig minden évben összesen 10 rénes forint járt a fáradozásukért. 216 Az azt követő néhány évben mindig más-más összeget fizetett ki a céh e célból. 1829-ben rendelték el, hogy azontúl az atyamestert is megilleti a juttatás 3 rénes forint erejéig. 217 Ezt követően összesen 12 forint fizetést kaptak hosszú éveken át. 218 210 HOM HTD., 79.4.1.1. 11. 211 HOM HTD., 79.4.1.1. 12. 212 HOM HTD., 79.4.1.1. 173. 213 HOM HTD., 79.4.11.62. 214 HOM HTD., 79.4.11. 149. 215 HOM HTD. 92.4.1.1. Protocollum 26. 216 HOM HTD. 76.13.3. 217 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 134. 218 HOM HTD. 76.13.4.
