Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Növényi díszű, világos alapú edények

21. kép. Madaras táltöredék Mezőcsátról (17. század második fele) (NM 97.44.9.) egymást, vagy lendületes hullámzásban ismétlödnek koszorúszerűen.

115 Minden korsó vagy kancsó nyakán változó színben kerek vagy hosszúkás cseppek vagy háromszögek virítanak. A füleken ugyanezek a motívumok, vagy vízszintes fekete csíkozás láthatóak. A Herman Ottó Múzeum Mályinkán gyűjtött nagykorsójának középen hasasodó, gömbölyű teste van, vörös agyagból készült, fehéres-sárgás alapon díszített (17. kép).

116 A díszítés kompozíciója a 19-20. század fordulójáig követhető. A motívumai a növényi ornamensek alkalmazásának korai szakaszából valók lehetnek, kissé kezdetlegesek. A fül melletti két oldalt, illetve vele szemben egy-egy hatalmas rozetta díszlik. Párja a már említést nyert nagy méretű, többször publikált tálon virít (16. kép).

117 Közepét három koncentrikus kör alkotja, a középsőt pontsor választja el a következőtől. Szirmait nagy barna pöttyök képezik, melyeket kívülről a virág széleként egy ívsor keretez. Ennek a két „napraforgónak" szinte azonos társa díszlik a bárándi református egyház 18. század végi 115 Diósgyőr, 81.1.2., MN, 70.37.63., DIVM, 1310.1030. Itsz, putnoki Gömöri Múzeum korsója. 116 HOM., 55.17.1. Itsz. 117 Domanovszky Gy., 1981. 219. 1., KreszM., 1991. 188. kép