Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Növényi díszű, világos alapú edények

9. kép. Rozettás közepű tányérok, a) vegyesmázas tányértöredék (Diósgyőr 65.12.5. Itsz.), b-c-d) írókázott kontúrú edények (16-17. század) (Diósgyőr 53.688.66., 53.688.57., 75.73.53. Itsz., rajz: Józsáné Homola Krisztina) Az írókázott díszü folyadéktárolók eme geometrikus szerkesztésű csoportján belül körülbelül egyenlő arányban alkalmazták a vízszintes vagy a függőleges felületkitöltést. Többnyire sávokra osztották az edényt és közöttük ismétlődtek az ornamensek. A vízszintes tagolású korsótesteken visszaköszönnek a tálak, tányérok peremdíszei (13. kép), a függőleges mezőkre osztottakon rendszerint ezektől eltérőket találunk (14. kép). A motívumok választéka nagyobb a tálakénál és eltérő azoktól, bravúrosan kihasználták az egymással szembeforduló akantuszlevelek ill. a közéjük illeszthető ún. hármas levélkék ívének variációs lehetőségeit. A kétféle térkitöltésben feltételezhetünk kronológiai sorrendet is, a függőleges beosztású edények díszítése fejlettebbnek, lendületesebbnek hat, ezt a feltevést azonban más nem támasztja alá. Növényi díszű, világos alapú növények A díszítményt az edény peremének középvonalánál osztó szerkesztés megmaradt a későbbiekben is, de sokkal vékonyabbak lettek a tálak falai és finoman iszapolt, fakópiros agyagból készültek. Többségük tál, de akad köztük néhány fennálló edény, korsó és kancsó is. Több tálon közülük egy kisebb formai változás érzékelhető: a perem közepén lévő koncentrikus köröknél törésvonal, sine található. Néha alig lehet észrevenni a peremen a törésvonalat, kívülről nem is látszik. Ezzel a változással a tálakon megfor-