Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

TARTALOMJEGYZÉK

A fazekasság nem tartozott Miskolcon sem a népes, sem a különlegesen megbecsült kézműves mesterségek közé. A céhe nem játszott szerepet a város történetében, tagjai nem töltöttek be magas tisztségeket sem a város, sem az egyházak választott testületeiben. Történetét a 18. sz. második felétől a 19. sz. első harmadáig betöltött céhes központ szerepe teszi érdekessé. Ez a korszak azért izgalmas, mert a 19. században kiteljesedett ún. népi fazekasság stílusát úgy a használt színekben, díszítési technikákban, motívumokban, mint az alkalmazott technikákban, készített formákban innen eredeztethetjük, ill. magyarázhatjuk meg. Az északkeleti régió fazekasközpontjait reprezentáló ún. középtiszai regionális stílus nem ismerhető meg, mibenléte nem fogalmazható meg a miskolci fazekasság történetének ismerete nélkül. Ez utóbbi megismeréséhez viszont a diósgyőri várásatáson és a város különböző pontjain előkerült 16-17. századi edények töredékeinek vizsgálata volt szükséges. Általuk vált bizonyossá az a feltételezett tézis, hogy a középtiszai stílus létrejöttében Debrecen helytelenül kapott kiemelt szerepet. A könyv a régészet, a kézművesipar - történeti kutatások és a néprajz módszereit és eredményeit felhasználva kísérli meg a miskolci ólommázas fazekasság történetének ívét felrajzolni. HER M'A N 'OTTÓ MÚZEUM