Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
Tanulmányom megírásánál az a cél vezetett, hogy ezt az ősi kerámiai eljárást bemutassam, ismertessem legfontosabb kelet-európai előfordulásait, és tisztázzam a füstölt feketecserepek készítés- és díszítésmódjának legfontosabb kérdéseit. E cikk nem összefoglalása akar lenni az eddigi eredményeknek, inkább elindítója a további részletes kutatásoknak. Magam sem óhajtom abbahagyni a feketekerámia területén a további kutatást. Mint már utaltam rá, a feketekerámiának több évezredes hagyománya van, a régészeti irodalom azonban nem dolgozta fel gondosan a kerámia fejlődését. Még a magyar középkori kerámia részletes feldolgozása is hiányzik. Az egyes leletek leírásában, a különböző hasonló kultúrák bonyolult szövevényeiben pedig csak jól képzett régész igazodhat el. Ezt a feladatot természetesen nem vállalhattam magamra. Legyen szabad mégis egy-két idevonatkozó adat és vélemény felsorolásával igazolni állításomat, hogy a füstölt feketecserép készítése - más típusú cserepek mellett - már a neolitikum óta sajátja az európai kultúrának, s napjainkban egyes helyeken megtalálható feketecserepesség a fiatalabb kőkorszak kerámiájának távoli öröksége. A füstölt cserepekről elmondhatjuk, hogy velük az emberiség kultúrájának egyik legősibb eleme öröklődött évezredeken át, és maradt reánk. A különböző tartó- és főzőedények készítése a neolitikumban kezdődött. A fazekasság kialakulása és elterjedése a letelepedéssel és a primitív földmüveléssel áll kapcsolatban. 5 A pásztorkodó, nomád népek egyáltalában nem vagy csak kevés cserépedényt állítanak elő. A prehisztorikus Európában a fazekasság lényegileg háziipar volt. Nincs adatunk arra, hogy készítményeikkel távoli piacokat is elláttak volna. 6 Agyagot legtöbb helyen a közvetlen környék szolgáltatta. Megismerték az agyag technikai adottságait, s a formálást puszta kézzel, korong nélkül végezték. Szárítás után egyes helyeken finoman iszapolt, híg agyagba mártották, ami mázszerüen vonta be az edényt, és némileg elzárta a pórusait. 7 A cserépedények ősi színe vörös, szürke vagy fekete és fehér. A színt meghatározza az agyag összetétele is. A szürke vagy fekete szín azonban csak részben keletkezett így. A fekete szín véletlen vagy szándékos füstölés útján jött létre. VISKI Károly szerint ezek az ősi színek már az újabb kőkorszakban is megvannak. 8 Csiszolt neolitikus fekete edényeket ismertet REINFUSS R. lengyel és BOBU FLORESCU F. román etnográfus is. 9 A neolitikumban a kiszáradt edények égetése eleinte szabad tűznél történt. Idővel azonban e tekintetben nagy haladás észlelhető. A kőkorszak embere feltalálta az égetőkemencét. 10 Neolitikus fazekaskemencét talált 1914-ben LÁSZLÓ Ferenc a háromszéki Erősd melletti ásatások során." A kemence nagyon hasonlít a mai fazekasok kúp alakú égetőkemencéjéhez. A kemencében egymás mellett és felett kisebb-nagyobb edényeket találtak. Az edények egyik csoportja fekete. Egyesek szerint a fekete edények színét az agyagba kevert szénporral érték el. 12 Véleményem szerint a szénporos „grafitos" eljárás - bár ez a terminológia igen használatos a régészeti irodalomban - technikailag nem megoldható. Ezzel a problémával egyébként később foglalkozom. 5 BIRKET-SMITH K, 1946. 124. ( ' CLARK J. G. D., 1952. 205-207. 7 ROSKA M, 1926-1927. II. 248. A Zürich melletti tőzegtelepek cölöpépítményeinél durva agyagból gyúrt, szabad kézzel alakított edénytöredékek kerültek elő. Díszítésük körömmel történt, csak egyes példányokon látszott, hogy felületük csonttal vagy kővel volt csiszolva. - WARTHA V, 1892. 40. 8 VISKY K, 1941. 318. 9 BOBU FLORESCU F., 1954. 42., REINFUSS R., 1955. 77. 10 ROSKA M, 1926-1927. II. 250. " LÁSZLÓ F., 1914. 313. 12 EBERT M, 1924-1928. IV. 498-499.; Vö. ROSKA M, 1926 1927. II. 251.
