Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

A magyar népi méhészet gyakorlata a 20. század első felében még sok olyan eljárást és kultikus jellegű szokást is megőrzött, amely a 18. századi nyomtatott, illetőleg a 17. századi kéziratos méhészkönyvekkel tart szerves kapcsolatot. Azt is mondhatjuk, hogy a magyar népi méhészet információtömege közel azonos a 17—18. századi méhészkönyvek alapinformációival, illetőleg: a 17-18. századi „szakszerű" méhészeti gyakorlatból fejlődött ki századunk népi méhészkedésének tudományanyaga. A 17-18. század szakszerű méhészete, illetőleg a recens népi méhészet kapcsolatban van az ókori Mediterráneum magaskultúráinak, elsősorban a rómaiaknak a méhészetével. Ezeket azonban nem az átadás és átvétel sokgenerációs lánca honosította meg pl. a Kárpát-medence népeinél és a magyarságnál. Az információégyütte

s a magyarországi latin írásbeliség, a latin műveltség útján, közel egy évezred átugrásával jutott el az írástudókon keresztül. Ebben a munkában jelentős szerepet játszottak a kézírásban terjedő méhészkönyvek, közöttük elsősorban I. Rákóczi György fő méhészmesterének Horhi Miklós nagyváradi méhészkönyvének kézírással terjedő variánsai is. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XX. 1981. 201-210.) IRODALOM BALASSA M. I., 1970 Kéziratos méhészkönyveink egyik típusa: a Nagyváradi méhészkönyv. Agrártörténeti Szemle, XII. 531-544. CSÁTI SZABÓ Gy., 1792 Magyarországi méhes gazda. Debrecen GEDDE J., 1759 Angliai méhes kert. Eger HANDERLA Gy., 1775 Új méhész vagy-is a' méheknek magyar hazánkhoz alkalmazott gondviselése. Pozsony HOFER T., 1951 XVIII. századi méhész-hiedelmek. Ethn. LXII. 160-171. KOVÁCS S. J„ 1891 A Méhekről való hasznos beszéd. Ethn. II. 18-21. KÖSZEGHY S., 1895 Régi méhészeti tanácsadó. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, II. 57-60. MÁNDOKI L., 1959 Adatok a magyar méhészet történetéhez a XVII. századból. Agrártörténeti Szemle, II. 114-126. NAGY J., 1786 Méhi gazdaság. Győr