Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

EGY 17. SZÁZADI MÉHÉSZKÖNYV KÉZIRATOS VARIÁNSA A szakszerűnek, pontosabban tudományosnak nevezhető méhészeti szakirodalom Magyarországon a 19. század első évtizedeiben keletkezett. Az első, már nyomtatott méhészkönyv, GEDDE János: Angliai méhes kert c. munkája 1759-ben, Egerben jelent meg.

1 Az első mintegy ötven évben igen sok méhészeti szakmunka látott napvilágot a történeti Magyarország egész területén. Ezek a méhészkönyvek jórészt magyar nyelvűek. Itt csak a legfontosabbat említem: PÁLFI Lőrinc Erdélyi méhecskéje 1762-ben,

2 SZIGETI Gyula munkája Nagyenyeden jelent meg 1763-ban,

3 ez közelesen még két kiadást ért meg. SZÉKI VESMÁS Márton 1774-ben Kolozsváron,

4 HANDERLA György 1775-ben Pozsonyban, 5 NAGY János 1786-ban Győrben,

6 RAVASZDI András 1791ben Diószegen,

7 CSÁTI SZABÓ György 1792-ben Debrecenben,

8 VESZELSZKI Antal 1795-ben Vácott, 9 SZUHÁNYI János pedig Pesten 1795-ben

10 jelentetett meg méhészkönyvet. A nagyszámú szakmunka azt mutatja, hogy igen nagy volt az érdeklődés, pontosabban a kereslet irántuk, illetőleg azt is igazolja, hogy Magyarországon a 18. században széles körben foglalkoztak méhészkedéssel. A nyomtatott szakkönyvek széles körű elterjedése előtt kéziratos méhészkönyvek voltak forgalomban, pontosan szólva ezek jártak kézről kézre a méhészkedők körében. A közkézen járó, kéziratos méhészkönyvek legnagyobb része egyetlen ősnyomtatványra vezethető vissza. írója II. Rákóczi György fő méhészmestere, HORHI Miklós, a munka keletkezésének éve 1645 vagy 1646." A méhészkönyv kéziratos másolatban szinte hihetetlen módon elterjedt, igen sok variánsa maradt reánk különböző gyűjteményekben, elsősorban az Országos Széchényi Könyvtárban. Többet publikáltak is az Ethnographiában 1891-ben Sárvárról KOVÁCS S. János, a magyar Gazdaságtörténeti Szemlében 1895-ben KÖSZEGHY Sándor.

12 Ezt a méhészkönyvet, illetőleg variációs csoportot BALASSA M. Iván Nagyváradi méhészkönyvnek nevezi

13 és annak egy, a miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött, Tokajból származó variánsának

14 leközlése kapcsán 1 GEDDE J, 1759. 2 PÁLFI L., 1762. 3 SZIGETI Gy., 1763. 4 SZÉKI VESMÁS M., 1774. 5 HANDERLA Gy., 1775. 6 NAGY J, 1786. 7 RAVASZDI A, 1791. 8 CSÁTI SZABÓ Gy, 1792. * VESZELSZKI A, 1795. 10 SZUHÁNYI J, 1795. " BALASSA M. I, 1970. 12 KOVÁCS S. J, 1891.; KÖSZEGHY S, 1895. 13 BALASSA M. I, 1970. 14 Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentáció