Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

7. kép. Félerészszerű méhes. Panyola. Szabadfalvi J. felv. 8. kép. Elölről bedeszkázott méhes, Kispalád. Szabadfalvi J. felv. A házak vegénél, a kertben álló, újabban épített méhesek félereszszerűek (7. kép). A tetőzet és a méhpadok, vagy más néven csak padok a földbe ásott gerendákra vagy falazatra vannak építve. Nagyhódoson paticsból, forgófábó] (napraforgókóró) épített betapasztott falú méhesek állnak. A méhesek tetejét szalmával vagy cseréppel fedik. Fehér Károly méhteleki méhese vályogfalú és cseréppel fedett. A méhes építésének iránya sem közömbös, azt tartják, hogy jobbára árnyékos helyen kell lennie, mégis kapnia kell egy kis napsütést. Ezért általában kelet felé, napfeljöttnek építik, így csak a reggeli és délelőtti napsütés éri, a délutáni erősebb melegtől már védi a méhes hátulsó deszka-, patics- vagy vályogfala. Különösen a kasokat nem szabad erős napsugárnak, melegnek érni, mert kiolvad benne a sonkoly. A legtöbb esetben a két deszkából álló méhpadokat a deszkák érintkezésénél gondosan be szokták tapasztani, hogy a szipoly a nyílásokon át be ne jusson a méhlakásba.