Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

GUNDA BÉLA DEBRECENI ÉVEI Létezik-e debreceni néprajzi iskola? A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Néprajzi Tanszék fennállásának 40. évfordulójára rendezett ünnepi tudományos ülés előadásait a Gömör Néprajza című kiadványsorozat 30. kötetében megjelentették. Itt UJVÁRY Zoltán bevezetője után BERECZK1 Ibolya adott tartalmas áttekintést a Néprajzi Intézet negyven évéről. Majd pedig VIGA Gyula, illetőleg a GULYÁS Éva-SZABÓ László szerzőpár emelte ki a tanszéken folyó anyagi kultúra-, illetőleg a folklórkutatás terén végzett eredményeket. Az említett kiadványban közreadták a tanszéken végzett hallgatók névsorát és az 1952 és 1989 között készült szakdolgozatok és doktori értekezések bibliográfiai adatait is. Az itt közölt információkat nem kívánom ismételni. E rövidre szabott időben csupán a címben megfogalmazott két kérdés felvázolását tekintem feladatomnak. I. Elöljáróban megemlítem, hogy családjától megkaptam GUNDA Béla évvel nem jelölt, de értelmezhetően az 1980-as évek első felében készült önéletrajzát. Az elkövetkezőkben innen emelek ki néhány idézetet. Mielőtt ezt tenném, megemlítem azt, hogy az 1989-ben Rostaforgató asszony (Bp., 1989.) című kötetének utolsó fejezetét GUNDA Béla saját tudományos életútjának szentelte. E fejezet számtalan finom értékelést tartalmaz az ember és tudós Gunda Béláról. 1911. december 25-én Temesfüzesen született, elemi iskoláit Békésszentandráson és Szarvason, a gimnáziumot Budafokon és Budapesten végezte. Egyetemre a Közgazdaságtudományi, illetőleg a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt. „Az előbbi egyetemen főleg földrajzi és geológiai előadásokat hallgattam, az utóbbin az előbbi tanulmányok mellett szláv, balkáni és keleti filológiát, magyar nyelvészetet, régészetet, őstörténetet. A filológiai munka mellett nagy hatással volt rám MELICH János, GOMBOCZ Zoltán és TAGLIAVINI Carlo. Az egyetemen geológusnak készültem, majd TELEKI Pál előadásainak hatására emberföldrajzzal kezdtem foglalkozni. GYÖRFFY István egyetemi néprajzi előadásaiba is bekapcsolódtam...". 1936-ban tett doktori szigorlatot, 1934-1939 között fizetéstelen gyakornok és tanársegéd volt a GYÖRFFY István vezette néprajzi tanszéken, majd az 1938-39-es tanévben a stockholmi múzeum és egyetem ösztöndíjasa. 1939 márciusától a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa, az 1940^4l-es tanévtől pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének oktatója. 1941-ben nyert magántanári képesítést a szegedi egyetemen. 1943 szeptemberében kapott kinevezést mint nyilvános rendkívüli tanár a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Néprajzi Tanszékére, ahol 1948 augusztusáig teljesített szolgálatot. Közben 1947-48-ban ismét Svédországban dolgozott részben a múzeumban, részben pedig az egyetemen. Itt dolgozhatott a nagy tekintélyű Sigurd ERIXON professzor mellett. Önéletrajzi írásában a reá hatást gyakorló mestereiről így nyilatkozott: „Tulajdonképpen ERIXON Sigurd és TELEKI Pál tanítványának tartom magam. A ma-