Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
A rendszeres tudományos kutatás valójában az arra hivatott intézményekhez kötődött. Itt elsősorban a levéltárakat és a múzeumokat kell megemlíteni. Abaúj vármegye központi levéltára igen sok kiváló munkát adott ki már a múlt század végén és a századfordulón is. Századunk 10-es éveiben adták ki a Történelmi Közlemények Abaúj- Torna vármegye és Kassa múltjából című periodikájukat. A miskolci levéltár pedig az 1920-as évek második felében adta ki évkönyvét: Történeti és Régészeti Közlemények Miskolc város és Borsod megye múltjából. Művelődéstörténeti vonatkozású fejezeteket természetesen találunk a különböző megyei városi monográfiákban is. Már a századfordulón a múzeumok is alapítottak különböző „évkönyveket". A Herman Ottó Múzeum előde adta ki a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum egyesület Evkönyvét. A régió múzeumi hálózata azonban csak meglehetősen későn alakult ki. Borsod megye és Miskolc város előbb említett múzeumát 1899-ben hozta létre a közakarat. Abaúj megye híres muzeális intézménye alakult ki már a múlt században Kassán, ezt azonban a trianoni határozat elvezényelte. A kassai múzeumban napjainkban is igen jelentős magyar vonatkozású numizmatikai, történeti és régészeti anyag található. Zemplénnek a két világháború között volt egy kisebb városi muzeális gyűjteménye Sátoraljaújhelyen, ez azonban a háború során elkallódott. A sárospataki Rákóczi Múzeum is a század közepén alakult. A történet Gömör megye múzeumai ugyancsak a határokon kívül rekedtek (Rozsnyó, Rimaszombat). Mindebből az következik, hogy mai megyénk határán belül egészen az 1950-es évekig egyetlen muzeális intézmény működött, amely még akkor is Borsod-Miskolci Múzeum nevet viselte. Megyénk más muzeális intézményei (Sátoraljaújhelyen, Szerencsen, Tokajban, Mezőkövesden, Ózdon stb.) mind az utóbbi évtizedek során jöttek létre. Következésképpen ezek a művelődéstörténeti vonatkozású kutatásokba is csak később kapcsolódhattak be. Egyikükben-másikukban azonban eredményes kutató tevékenységet végeztek. Említsünk ezekből is. A Sárospataki Rákóczi Múzeum az 1950-es években megindította kiadványsorozatát Sárospataki Füzetek címmel. Itt jelent meg pl. ROMÁN János: Habánok Sárospatakon, illetőleg DANKÓ Imre: Sajó-Hernád vidéki hajdútelepek munkája. Az ózdi Gyártörténet Múzeum és a mellette működő honismereti kör igen tartalmas évkönyvet bocsátott ki az 1960-as évek elejétől Szülőföldünk Ózd címmel. Emellett megindította könyvsorozatát is Ózd Honismereti Közlemények címmel. Itt jelent meg - többek között - pl. 1987-ben DOBOS Y László könyve Oktatási intézmények Ózdon címmel. Az ózdi honismereti kör annak ellenére, hogy regionális kérdésekkel foglalkozott, országosan is figyelemre méltó eredményeket ért el. Az ózdi Gyártörténeti Múzeum vezetőjének, VASS Tibornak unikális munkáját a miskolci Herman Ottó Múzeum adta ki Borsodi Kismonográflák című sorozatában Jelbeszéd az ózdi finomhengerműben címmel. A Tokaji Múzeum igazgatói mindig végeztek tudományos publikációs munkát. Korábban PAPP Miklós a tokaji bor történeti, gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásai mellett feldolgozta az európai irodalomnak a tokaji borra vonatkozó megnyilatkozásait. Innen is tudjuk, hogy a tokaji bor híre a 17. századtól kontinensünk minden táján ismert volt, írtak róla költők, írók, számon tartották tudósok, s emlegették politikusok. Az utóbbi években a Tokaji Múzeum irányításával készítik a történeti kisváros monográfiáját, amelynek I. kötete ez év közepén jelent meg (Tokaj. Várostörténeti tanulmányok I., szerk. BENCSIK János - OROSZ István Tokaj, 1995.). Meg kell még említeni, hogy kisebb-nagyobb kutatómunkát megyénk többi múzeumaiban (Sátoraljaújhely, Szerencs, Forró stb.) is folytatnak.
