Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
A néprajzi intézmények, jobbára a múzeumok kialakulásához jelesen hozzájárultak a világutazók és expedíciók is. Gondolok itt pl. MAGYAR László, ZICHY Jenő, TELEKI Sámuel és BÍRÓ Lajos tevékenységére. Egyesek leírásaikkal tágították világunkat, mások hozott gyűjteményük átadásával gyarapították a múzeumok megalapítását, illetve azok néprajzi gyűjteményét. REGULY Antal 1843-1846 között járt az obi-ugor rokonainknál. 1847-ben 92 gyűjtött tárgya került be a Magyar Nemzeti Múzeumba. XANTUS János 1870-ben egy távolkeleti expedícióról hozott 2500 tárgyát ugyanide juttatta, előzőleg anyagát egy nagy jelentőségű kiállításon is bemutatta. E tárgyegyüttesek lettek az 1872-ben megalakuló Néprajzi Múzeum, akkor még Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának első gyűjteményei. A magyar nép anyagi kultúrája eszközkészletének darabjai csak később kerültek a gyűjteménybe! Népünk anyagi kultúrájának értékeire a múlt század közepétől az országos, illetőleg a világkiállítások hívták fel a figyelmet. Az 185l-es londoni, az 1867-es párizsi világkiállítást 1873-ban követte a bécsi, amelyen nagy sikert aratott a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának első gyűjteménye. Az 1870-80-as évtizedben Magyarország több városában rendeztek helyi ipari vagy mezőgazdasági, illetőleg országos szakkiállításokat. 1885-ben pl. az országos kiállításon 15 teljes parasztszobát, valamint HERMAN Ottó halászati gyűjteményét mutatták be. Ebben az évben indult meg a Művészi Ipar című folyóirat PULSZKY Károly szerkesztésében. Ugyanő adott ki 1878-ban albumot A magyar háziipar díszítményei címmel. Ugyanezen évben jelent meg HUSZKA József munkája, a Magyar díszítő styl. Hadd idézzem itt JANKÓ Jánost: „Hazánkban a néprajz szülei a népművészet és a háziipar voltak." Az 1896. évi ún. Millenáris Kiállításra a Néprajzi Falu 24 házához, illetőleg a többi bemutatóhoz a magyar népélet kb. 10 ezer tárgyát gyűjtötték össze. Az ezredéves kiállításon nagy sikert aratott a HERMAN Ottó által gyűjtött és bemutatott ősfoglalkozás-gyűjtemény. A millenniumi kiállítás munkálataiban a legnagyobb részt a magyar néprajz másik óriása, JANKÓ János vállalta. Az 1872-ben megalapított Néprajzi Múzeum gyűjteménye csak igen lassan jutott méltó otthonhoz, az első évtizedekben a Nemzeti Múzeum folyosóján szorongott, s alig gyarapodott. Első „őre" (vezetője) a nagy gyűjteményt adományozó XANTUS János lett. A nehezen induló múzeum és a Néprajzi Társaság ügyében a képviselő HERMAN Ottó a parlamentben is szót emelt: „A néprajz újabb időben, mint tudományszak rendkívüli fontosságot öltött, még pedig méltán: nincs nép, amely megvethetné azt, a mit ethnos-nak nevezünk, mert ha nem ismerjük a népet, legyen saját népünk is, helyesen fel nem foghatjuk semmi viszonyában." A Néprajzi Osztály gyűjteményét 1894-től (kinevezésétől) JANKÓ János gyarapította jelentősen; 5622-ről a századfordulóra 29 497-re növelte. A magyar néprajzi muzeológia tematikájának kódexét 1906-ban a már második generációhoz tartozó BÁTKY Zsigmond állította össze és adta közre. 1889-ben megalakult a Magyarországi Néprajzi Társaság. Álljon itt az alapszabályzatból a célkitűzéseket megfogalmazó két cikkely: „1. A magyarországi néprajzi társaság célja a magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása, valamint kölcsönös megismerkedés után a hazánkban élő népek közt testvéries egyetértésnek és együvé tartozás érzésének ápolása. 3. A társaság tanulmányozásának tárgyai: az ország mai és egykori népeinek eredete, fejlődése, állapota, etnikai jelleme és anthropológiai mivolta: a néplélek és népélet nyilatkozatai. Ilyenek: életmód, foglalkozás, lakás, eszközök, díszítés, zene és költészet, tánc és játék, szokások és erkölcsök, szólásmód és közmondás, hagyomány és monda,
