Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

A NÉPRAJZI KUTATÁS SZERVEZETEI ÉS FÓRUMAI MAGYARORSZÁGON E jeles évfordulón, társaságunk alakulásának centenáriumán át kell tekintenünk tudományszakunk intézményeinek és fórumainak létrejöttét, tevékenységét és hatását a szakma továbbfejlődésére. Ezt eddig így még nem vettük számba. Mindkét kiváló összefoglaló munka, TÁLASI Istváné 1948-ban, valamint KOSA Lászlóé 1989-ben elsősorban a tudománytörténetre és nem a kutatástörténetre helyezte a hangsúlyt. Szervezetnek, fórumnak, talán mondhatom intézménynek tekintek minden olyan társaságot, egyesületet, kutatói és oktatói intézményt, publikációs fórumot, amely a magyar néprajztudomány kialakulását, terebélyesedését és továbbhaladását elősegítette, fórumot adott a működéshez vagy publikálta eredményeit. Periodizációval nem foglalkozom, ez önmagában is betölthetne egy előadást. Témám esetében is csak a nagyobb vonulatok főútjainak kijelölését tudom elvégezni. Tudományunk gyökereit a 17-18. században más tudományágakban, a históriában, a geográfiában, a statisztikában, az irodalomtudományban; a muzeológiában pedig a másság iránt vonzódó gyűjtőszenvedélyben találjuk. Művelői is a tudományok legszélesebb országútján érkeztek ide, de hát megesett ez más tudományággal, pl. a szociológiával is. A magyar néprajztudomány intézményes keretei alig másfélszáz évvel ezelőtt alakultak ki. A 18. század közepétől-végétől darvadozó népélet-népköltészeti kutatás első szervezete az 1836-ban alapított Kisfaludy Társaság lett. Egységes mederbe terelgette az addig önálló kezdeményezéseket; fórumot, majd publicitást teremtett a népköltészeti kutatásoknak. A társaság szellemi előkészítésében a korabeli költészet legjobbjai KÖLCSEY Ferenc, PETŐFI Sándor, ARANY János - is bábáskodtak. Itt tartott előadást ERDÉLYI János 1842-ben a Népköltészetről címmel. 1846—48-ban a Kisfaludy Társaság adta ki a Népdalok és mondák három kötetét. A társaság megbízásából készítette el 1851-ben a Magyar közmondások könyvét. 1872-ben nagy jelentőségű sorozatot indítottak Magyar Népköltési Gyűjtemény címmel. A társaság támogatta a Kárpát-medencében élő más népek népköltészetének gyűjtését és kiadását. Gondolok itt pl. ÁCS Károly 1858-ban közreadott román népköltési gyűjtésére. Az ország múzeumhálózatának kialakításában a múzeumegyesületek játszottak jelentős szerepet. 1859-ben alakult meg Kolozsvárott az Erdélyi Múzeumegyesület. Tudományos folyóiratot adott ki Erdélyi Múzeum címmel s fenntartotta az Erdélyi Nemzeti Múzeumot. Az Erdélyi Kárpát Egyesület adta ki 1898-1902 között az Erdély című lap mellékleteként az Erdély Népeit. A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület létesítette Miskolcon is a múzeumot 1899-ben, és fenn is tartotta 1913-ig, s jelentősen támogatta a múzeum néprajzi gyűjteményének gyarapodását. Folklór gyűjtéseket támogattak, sőt adtak ki a nagy hírű református főiskolák, de katolikus szerzeteseket is ott találunk az első folkloristák között (IPOLYI Arnold, KANDRA Kabos, KÁLMÁNY Lajos).