Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

HERMAN OTTÓ

HERMAN OTTÓ, A KULTÚRPOLITIKUS írtak már róla mint az első modem természettudósról, a magyar ősrégészet megteremtőjéről, a magyar néprajztudomány egyik koncepcionális megalapozójáról, az ellentmondásos szemléletű politikusról és a korszerű természetvédelem atyjáról. 1914-ben bekövetkezett halála után hat évvel már monográfia jelent meg róla.

1 Az elmúlt évtizedekben több mint fél tucat könyvet

2 írtak életművéről, széles körű tevékenységét sok tanulmány taglalta. Életművéről készült kiállítás, állandó emlékháza van MiskolcLillafüreden, számos iskola, intézmény, egyesület és utca őrzi emlékét. Mégis újabb és újabb publikációk látnak napvilágot szerteágazó tevékenységének általános értékeléséről vagy egy-egy részletéről. Nagyszámú közéleti és politikai publicisztikai tevékenysége, széles körű magyar és nemzetközi levelezése sokaknak nyújtott témát. Többen írtak politikai tevékenységéről, világnézetének jellemzőiről, néhányan annak ellentmondásairól, pl. a nemzetiségi, és a zsidókérdésről, vagy akár a bigott vallásosságról vallott nézeteiről. Altalánosságban elmondható ezekről, hogy szinte kizárólag az újságokban publikált írásait elemezték, vették alapul. Jóformán csak egyetlen szerző merészkedett bele Herman Ottó több mint másfél évtizedes parlamenti tevékenységének dzsungelébe, azonban ő is csak szemezgetett azokból.

3 Ez alkalommal nem túlságosan ismert tevékenységét, a kulturális, a művészeti és a tudományos élet fejlesztése terén kifejtett igyekezetét kívánom bemutatni. Forrásanyagul pedig a jóformán ismeretlen képviselőházi tevékenységét, pontosabban beszédeit használom. Mielőtt a tudomány- és kultúrpolitikai tevékenységével ismerkednénk, vessünk egy rövid pillantást életútjára. 1835. június 28-án szepességi német családban, a Zólyom megyei Breznóbányán született. Apját, a kamarai sebészorvost 1847-ben a diósgyőri kamarauradalomba helyezték. A család élete ettől az időtől a Bükk hegység oldalába települt Diósgyőrhöz, illetőleg Miskolchoz kötődött. Az evangélikus vallású gyermek a miskolci evangélikus középtanoda diákja lett. A szabadságharc kitörésekor, 13 évesen katonának próbált beállni. Tanulmányait hamar befejezve, Miskolcon, a Kassa melletti Korponán, majd pedig Bécsben megtanulta a géplakatos szakmát. Szabad idejében a bécsi természettudományi múzeumot látogatta, itt fejlesztette természettudományi, elsősorban biológiai ismereteit. 1857-től 1861-ig katonai szolgálatot teljesített, ennek döntő részét Ragúzában töltötte. 1863-ban, a Chernel-család barátjaként, Kőszegen megtanulta a fotográfus szakmát, amelyet egy életen át nem gyakorolt; könyveit saját és mások rajzaival és metszetekkel illusztrálta. 1 LAMBRECHT K., Herman Ottó , az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Bp., 1920.; LAMBRECHT K., Herman Ottó élete. Bp., 1926. 2 KÓSA L.-KERE A.-FARKAS Gy„ Herman Ottó. Bp., 1949.; VARGA D., Herman Ottó. Bp., 1961. 3 ERDŐD Y G, Herman Ottó és a társadalmi-nemzeti felemelkedés ügye. Bp., 1984.