Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
HERMAN OTTÓ
csendesen kényelmesen, unalmasan tárgyaljuk a szabályozás ügyét." További fontos feladatnak tekintette egy reális helyzetfelvétel elkészítését, „hogy tehát a Tiszáról, Dunáról és ezek mellékfolyóiról hydrographiai felvételek történjenek és ezek alapján ... állapíttassék meg a műszaki terv..." Beszéde végén ajánlásait határozati javaslatként is beterjesztette. 1884 nyarán HERMAN Ottót ismét Szeged-Alsóváros képviselőjévé választották. Még az őszi ülésszakon, december 17-én ismét az árvíz-előrejelző feladatot ellátó hidrográfiai intézet létrehozását szorgalmazta." Bírálta a közlekedési minisztert, aki mindig azzal igyekszik leszerelni a tárcája ügyében tett észrevételeket és javaslatokat, hogy már ők is foglalkoznak hasonló ügyekkel, illetőleg, „hogy bizonyos anyagok feldolgozását kebelileg a minisztériumban eszközölteti". Majd így folytatta: „Én, t. képviselőház a hydrographiai intézetre vonatkozólag nem először szólalok fel. Megkívánom ugyanis, hogy akkor, midőn az árvíz az alföldet sanyargatta, imminenter fenyegette, midőn az egész képviselőházban valóságos forrongás uralkodott, akkor ütötte fel magát egy hydrographiai intézet szüksége és az a bizottság, mely alakult, magáévá is tette." Javaslatát az ellenzék nagy tetszéssel fogadta. Hivatkozott továbbá a magyar természetre, mely szerint ha vész van nagyon sok ötlete van az okos embereknek, de mikor a vész elmúlik „Senki sem törődik a veszélynek a jövőben való megelőzésével". Vitatkozott a miniszter azon érveivel, hogy csak hosszú évek során gyűjtött tapasztalatokat lehet értékelni. Erre HERMAN Ottó azzal érvelt, hogy az adatokat csak egy arra hivatott intézet tudja összegyűjteni és regisztrálni. Egy minisztériumi osztály arra alkalmatlan, illetőleg az adatok eddig is áramlottak a minisztériumba: „Nekem abban semmi kétségem nincs, hogy a folyammérnökök gyűjtik az adatokat. De mily adatok azok? Olyanok, melyeket egy folyammérnök, a ki magával a szabályozással el is van foglalva, mellékesen gyűjt. De a minister ur maga is mondotta, hogy a csapadékok megfigyelése is szükséges és ezzel is fognak foglalkozni. De tovább megyek. Nemcsak erre van szükség, hanem az egész meteorológiai és topographiai apparatus bevonásáról van szó, ezt pedig egy ministeri osztály kebelileg el nem intézheti, mert ez egy oly emitenter tudományos feladat, melyet administrative kezelni nem lehet, melyet csupán a czélra hivatott hydrographiai intézet, mely a vizi vizsgálaton kivül az egész meteorológiai apparátust is magában egyesíti, képes valósággal megfelelően vezetni, tudományos és gyakorlati tekintetben egyaránt. T. ház! Semmi megnyugtató rám nézve abban, a mit a t. minister ur mond. Így például legyen egy az, a mire a t. ház figyelmét kikérem. Árviz és árviz közt, annak okai tekintetében, igen nagy a különbség. Ha én például az Olt mentén a folyammérnököket azzal foglalkoztatom, hogy nekem a viz állásáról, sőt a csapadékok mennyiségéről szerezzenek adatokat, valósággal hamis alapot fognak nyerni az árvizek okairól, mert magam győződtem meg, hogy nem is rendkívüli esőzés mellett a csíki medenczék árviz alá kerültek. Miért? Azt a folyammérnök a maga adataival nem fogja kisütni. Az árviz azért támad, mivel az erdők a medencze felőli lejtőkön letaroltatván, minden esőviz lefut, összegyűlik a medenczében és a falvakat viz alá helyezi. Én, t. ház, ezeket csak azért mondtam, hogy kimutassam, hogy a hydrographiai intézetnek más a feladata mint az, hogy csak olyan adatokat gyűjtsön, melyek csak a folyókat szabályozó mérnökökre nézve úgyszólván momentan és localis szempontból érdekesek és fontosak. Szükségünk van egy hydrographiai intézetre, mely Magyarország KN. 1884-87. II. 240-241.
