Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
HERMAN OTTÓ
meg kell szerezni és melyeknek ára akkor az illető osztály budgetjéből nem telik ki. Ily esetben a többi osztály budgetjéhez lehet folyamodni az illető osztályőr tudtával. Ezt értem és ez ellen akadályt gördíteni nem akarok. De hogy az osztályőrök megtudják az év elején, hogy ennyi meg ennyi illeti őket és az év végén kitűnik, hogy ennek alig egyharmada jutott azon osztályra, holott az osztályőr az egész esztendőn át a megszavazott budgethez mérte, intézte ügyeit; ez tarthatatlan állapot. Kívánom és el is várom, hogy az igen t. minister úr ezen túl is figyelmet fog fordítani ezen ügyre. Egyébként elfogadom a határozati javaslatot." 1884. január 23-án egy beszédet szentelt a kolozsvári egyetemnek, ebben vetette fel az egyetemek és múzeumok, pontosabban a múzeumi gyűjtemények együttműködésének lehetőségét. Az idézetből adatokat nyerünk a Nemzeti Múzeum már akkor gazdag ásványgyűjteményéről is. „A geológiára nézve van az országban állami költségen fenntartva egy magyar királyi földtani intézet Budapesten, az igaz, hogy elhelyezve még nincsen, van a nemzeti múzeumnak egy geológiai és európai hírű ásványintézete és most építtet a minister úr ugyanezen dolgoknak egy külön intézetet." Valószínűleg viszonylagos rendben lehettek a Magyar Nemzeti Múzeum ügyei az 1880-as években, mert HERMAN Ottó csak 1890. január 31-én szentelt önálló beszédet a múzeum bővítésének. 6 Meg kell említeni, hogy „Budapest főváros egyetlen szép épületének" nevezte a létesítményt. Beszédében szemléletes képet nyújtott Budapest belvárosa városképéről: „És van még egy, t. képviselőház, a mit különösen minden művelt külföldi constatai, a ki a Gellért-hegyről néz le Budapestre, hogy tudniillik a múzeum az egyetlen épület, a melyet meg lehet nézni kívülről is, hogy az a főváros, a melynek módjában volna egészen az Al-Dunáig kiterjeszkedni, házat házra épít. Az operát nem lehet megnézni, a Basilika már be van épitve s minden középületünk olyan, hogy azt senki a világon élvezni nem képes, mert arányai a szemnek hozzáférhetetlenek." Érdekes információkat mondott el a múzeum épületének építéséről is: „Felkérem a t. minister úr figyelmét különösen arra, hogy a nemzeti múzeum épülete a 38 iki árviz előtt terveztetett és már építésben is volt, mikor az árviz magasságát látták. Meggyőződött az illető építész és vezető, hogy a múzeum kissé alant van tervezve. Az eredeti terv szerint azok a mostani katakombák és épületek alatt lettek volna a tulajdonképeni földszint. Az épületet magasabbra tették, de az épület alatt a rengeteg félig száraz és valóságos katakomba helyiségek megvannak. Ha ezt a részt az udvar felől kiássuk és az ki tud szikkadni, száradni, ott kőneműek roppant számmal elhelyezhetők mindaddig, míg módunk lesz a gyűjteményeket decentralisálni és az egyes csoportoknak külön épületeket emelni." Újabb muzeális gyűjteményének a fegyverzeti gyűjteménynek függetlenülését fegyverzeti múzeummá is szóba hozta, azt a véleményt hangoztatva, hogy az ne a Nemzeti Múzeumban, hanem másutt legyen elhelyezve: „Én nem szeretném a fegyverzeti muzeumot a magyar nemzeti múzeummal hozni kapcsolatba, mert az elvégre katonai dolog és legjobb, ha egyszer magyar úgynevezett - Zeughausban lesz bemutatva, hogy lássák a fegyverzet fejlődését." Jól van tájékozódva a világ múzeumainak helyzetéről is: „... oly hatalmas nemzet mint az angol, csak most az újabb korban rendezte múzeumi ügyeit. Előbb a kincseket gyűjtötte fel és csak ezekhez szabja az épületet. Arra is akarok utalni, hogy az austriai részeken, a melyeknek gyűjteményei magyar kincsekből is gyarapodtak, csak most építettek megfelelő muzeumot." 6 KN. 1887-1892. XVI. 20-21.
