Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS

MIGRÁCIÓS JELENSÉGEK KELET-MAGYARORSZÁGON A HAGYOMÁNYOS ÁLLATTARTÁSBAN Az európai néprajztudomány a pásztorkodási rendszereket elsősorban a fellelhető migrációs jelenségek alapján tipologizálta. Általában a következő nagyobb típusokat különböztették meg: nomádizmust, transzhumanszt (transhumance) és Almwirtschaftot (Alpwirtschaft). Mi, magyarok az utóbbira jobbára a havasi pásztorkodás kifejezést használjuk. A magyar állattenyésztés néprajzi tanulmányozása a 19. sz. utolsó harmadában, más nyomokon indult. A téma első monografikus feldolgozója, az eredetileg zoológus HERMAN Ottó az állattartásban megnyilvánuló különbségeket egymásra épülő fejlődési fokozatokba rendszerezte. Azokat a pásztorkodási formákat, amelyekben az extenzív tenyésztési mód dominált, azokat ősi típusoknak, egy korábbi állattenyésztési eljárás reliktumainak tekintette. Ahol az állatok takarmányozásával és istállókban való elhelyezésével jobban törődtek, fejlettebb, magasabb szintű formának tekintette. HERMAN Ottó nyomdokain GYÖRFFY István alkotta meg a magyar állattenyésztés máig is alkalmazott tipológiáját: szilaj pásztorkodás, félszilaj pásztorkodás, kezestartás v. istállózó állattenyésztés

2 1969-ben megjelent tanulmányomban részletesen foglalkoztam a magyar állattenyésztés tipológiai és terminológiai kérdéseivel.

3 A magyar etnográfusok egy része felfigyelt a Kárpátok magashegyi területein folytatott migrációs jelenségekre, sőt azok feldolgozásában is részt vett.

4 Mások, elsősorban GUNDA Béla a Dél-Dunántúlon észlelhető migrációval egybekötött sertésmakkoltatásra mutattak rá.

5 VARGA Gyula pedig 1956-ban arról adott hírt egy kisebb tanulmányában, hogy egyes nyírségi községekből juhászok rendszercsen hajtanak juhokat nyári legelőre a Bihar megyei Kismarján.

6 A Kárpát-vidék népeinek állattenyésztéséről, 1 HERMAN O., A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp., 1914. 160, 317, 333, 402, 502. 2 GYÖRFFY I., Gazdálkodás. In. A magyarság néprajza. Bp., 1941. II. 25-225. 3 SZABADFALVI J., A magyar állattenyésztés tipológiái és terminológiai problémáihoz. Népi Kultúra -Népi Társadalom, II. Bp., 1969. 45-62. 4 TAKÁTS S., Régi pásztornépünk élete. In: TAKÁTS S.: Rajzok a török világból. II. Bp., 1915. 295354.; TAKÁTS S., A nyaraló és telelő. In: TAKÁTS S., A magyar múlt tarlójáról. Bp., é. n. 301-308.; VERESS E., Erdélyiek legeltetése Moldva havasaiföldjében. Magyar Gazdák Szemléje, XXXIII. Bp., 1928. 162-178, 209-228, 289-308; K. KOVÁCS L., A bálványosváraljai fejős juhászat. Néprajzi tanulmányok, No. 2. Bp., 1947.; K. KOVÁCS L., Beiträge zur Frage des Esztena-Genossenschaften (Melkgenossenschaften) in der siebenbürger Heide. In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Red.: BELENYESI M.-FÖLDES L.-GUNDA B. Bp., 1961. 329-361.; KOS K., A kalotaszegi kosarazó juhászat. Miscellanea Ethnographica, I. 3-28, Kolozsvár, 1947.; FÖLDES L., Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern. In: Viehzucht und Flirtenleben in Ostmitteleuropa, Bp., 1961. 283-328.; FÖLDES L., Quellen zur Transhumance in Siebenbürgen. - Walahei aus der ersten Hälfte des Jahrhunderts. In: Viehwirtschaft und Hirtenkultur Red.: FÖLDES L., Bp., 1969. 345-356.; SZEBENI G., A csíki juhászat. Ethnographia, LXXIIl: Bp., 1962. 54-89.; KNIZSA I., A tót és lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai. Ethnographia, XLV. Bp,, 1934. 6273. 5 GUNDA B., Földrajzi megfigyelések az Ormánságban, Földrajzi Közi. LXVI. Bp., 1938. 30-52. 6 VARGA Gy., Vándorló juhászok a kismarjai sziken. Ethnographia, LXVII. Bp., 1956. 109-123.