Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS
meghár. Az ugyancsak Hortobágy melléki Hajdúnánáson is nyáron a tarlón, ősszel az ún. csutkaföldeken járatták, legeltették a juhokat. „Minden darab földön hálatták a jószágot egy-két hétig". 44 A nyírségi Kemecsén a juhászok nyár közepétől a tarlót, majd később az egész határt legeltethették. A juhok hálatásáéxt a gazdák fizettek a legeltetési bizottságnak. A hálatás megtörténtét a kerülő ellenőrizte. A kéki és a tiszakarádi juhászok szerint a Rétközben és annak nyírségi határán a szántók és rétek trágyázásának több kifejezése is használt volt. Első helyütt a meghálatást említették a léckázás és a drankázás mellett. Naponként vitték tovább, a kosarazás pontos rendje szerint. Azt tartják, ha két-három napig egy helyben állott, a sok trágyától kiégett a föld. így invitálták a juhászokat a földjükre: „Vigye arra a homokra, tegye rá a drankát, zsírozza meg azt a földet, hadd vessek bele gabonát". Nyírbátorban sorbafektetésnek vagy hálatásnak mondták. Itt nyolcnaponként vitték tovább a juhok karámját. 45 Nyíradonyban ősszel a gulyával hálattak, járták sorba trágyázás céljából a földeket. A hálatás sorrendjét a pásztor állította össze. A gazda lapáttal és étellel ment ki, megvendégelte a pásztort és szétterítette a trágyát. Éjfélkor felköltötték az állatokat és odább terelték őket. 46 A Bihar megyei Nagykerekiben a meghálatásnal ugyancsak egy éjszakát töltöttek azonos helyen. Hosszúpályiban az ugarlegelőket hálatással javították. 47 A hálatás, hálás kifejezést a Veszprém megyei Szentgálon is ismerték. 48 A hálatás kifejezés nyilván a finnugor eredetű magyar hál alapszó származéka, hisz minden állatcsoport - a juh is - sötétedéstől virradatig, illetőleg a reggeli kibocsátásig egy helyütt tartózkodott, következésképpen itt hullajtotta el ürülékét is. Léckázás. Hajdúhadházon korábban az uradalmakba mentek léckázni, később a parasztgazdák is hívták a juhászokat. A tarló egyik végébe felállították a léckát, s egy-két naponként tették azt tovább úgy, hogy az egyik oldala mindig helyben maradt. Kéken (Szabolcs megye) az ugart és a felszabaduló szántót léckázták kosarazás-szerű szisztémával. 49 A Nyírség juh tartó községeiben századunkban mindenütt gyakorolták. A gazdák biztosították a tarló legelőket, a pásztor léckázással viszonozta. Ugyanezt mondották el pl. a nyírbátori juhászok is. Elmondták még azt is, hogy a Nyírségben léckázásnak nevezik, de tudják, hogy másutt a meghálatás, megfektetés kifejezés járja. 50 Egy Szatmár megyéből Hajdúvídre származott juhász mondotta el, hogy Józsefháza környékén tavasztól léckázták az ugart és a földeket. Szokásban volt úrnál és parasztnál is. A léckát módszeresen rakták tovább-tovább. 51 Átányban is a léckák továbbrakásával trágyázták a földeket. 52 Atány határában legeltető borsodi pásztorok is elmondták, hogy ők is léckázták ott a földeket. A léckázást - azonos jelentéssel - Bereg megyéből HERMAN Ottó is megemlíti. 53 A múlt század végén Hatvan vidékén lészkázninak mondták amikor „a juhokat egy kerített helyre oly czélból behajtani, hogy a sovány (szikes) földet megtrágyázzák. A /ászától származik, mely juhrekesztő vesszőfonatból való". „A juhlészát helyről-helyre 44 JANÓÁ., DENIA 25. 12. 45 Saját gyűjtésem. 46 BELLONT., 1965.441. 47 VÉGH J., 1942. 69. 48 HERKELY K., 1941. 56.; vö. még VAJKAI A., 1959.20,47, 51,223. 49 NYÁRÁDY M., 1959. 173-174, 188. 50 Saját gyűjtésem. 1 Saját gyűjtésem. 52 FÉL E.-HOFER T., 1961. 188. 53 HERMAN O., 1914. 197.
