Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS
Telkesítés. BELÉNYESY Márta mutatott rá elsőként a magyar néprajzi és történeti irodalomban, hogy már a 14. században is teleknek nevezik a jól megtrágyázott területeket, amelyeket művelésbe von az ember. 17 Adatait később 15. századi forrásokkal is alátámasztotta. 18 A szántók vagy szántandók telkesítését TAKÁTS Sándor is említi. 19 1702-ből Kecskemétről is közöl adatokat. 20 Az Alföld nagy puszta legelőin is teleknek nevezik az elhagyott pásztorszállásoknak az otthagyott trágyától dús vegetációjú területeit. 21 Tiszadob községnek van egy legelőterülete a Tiszán túl, Tiszalúc és Kesznyéten határában. Itt szarvasmarhákat és sertéseket legeltettek, de adtak ki legelőt juhászoknak is. A legelöt teleknek nevezik. Tiszadobnak a Kecskés nevű határrészén is van egy telek nevű legelője. 22 A Hortobágyon is a telek (Szásztelek, Szakmári telek, Macska telek) olyan terület „ahol a jószág gyakran hál, ott megtelkesíti a földet. Sok trágya földdé malik, nagyobb mennyiségű fű sarjadt nyomában". 23 Említik Pródon is 'partos hely' jelentéssel. 24 Ugyancsak a Hortobágyon jegyezték fel a telkes szó 'humuszos legelő' jelentését. 25 Kunhegyesen a legelőn kosárhelynek, vagy kosárteleknek nevezik a kiemelkedő kör alakú sáncokat. 26 A Bereg megyei Lónya határában egy régi faluhely neve telek. 27 A dél-dunántúli Göcsejben, Barabásszigeten a 'jól trágyázott területdarabokat' telkiföldnek nevezik. 28 1845-ben Jászkíséren is a leglelkesebb földterület volt a legjobb dohánytermőhely. 29 Az alföldi kertes városokról írja GYÖRFFY István, hogy „A kerteket a jószág megtelkesíti, azaz megtrágyázván termékennyé teszi". 30 Az eljárás és a kifejezés jól ismert a Hortobágy környéki településeken. Említi már ECSEDI István is: Hajdúszoboszlón a juhászt „Szívesen látják mert nyája jól megtrágyázza a tallót. Ahol a dél íri lepakol, főz egy kis meleget, ahol kutat léi megitatja a nyájat, ahol esteledik, ott hál, ki szólna neki, hisz ő maga egy gazszálat se tesz keresztül, a nyáj pedig megtrágyázza, megtelkesíti a földet, ahol meghál". 31 FIátrább a barmokkal való telkesítést említi. 32 A Hortobágy és a Tisza között elterülő Újtikoson 1961-ben a szarvasmarhák telkesítését említették. A szomszédos Cserepes legelőn is a juhokkal való trágyázást is telkesítésnek mondták. 33 A Nagykunság és a Hortobágy mellékéről írja 1942-ben TÁLASI István: „Ha karám földje nagyon megtelkesedik (trágyás lesz), a gazdaság gondoskodik továbbszállításáról és újabb felállításáról". Ugyanő írja le a kiskunsági juhászokról, hogy nyár közepétől a felszabaduló szántóföldeken járnak, „a jószág 56 napig marad egy helyben, majd egy kissé eltávolodik, s az utánamaradt ganét elterítik. A jószág tehát mögteleköli a fődet."" 4 17 BELÉNYESY M., 1954. 394 skk.; BELÉNYESY M., 1961. 42-44. 18 BELÉNYESY M., 1956. 41. skk. 19 TAKÁTS S., 1961.29. 20 TAKÁTS S., 1915. 274-277. 21 ECSEDI I., 1913. 22 Saját gyűjtésem. 23 ECSEDI I., 1914.47. 21 BÉRES A., DENIA., 22, 16. 25 BORZSÁK E., 1964. 559-560. 26 GYÖRFFY I., 1943.224. 27 BABUS L, 1959. 5. 28 TAKÁTS L., 1964.499. 29 Magyar Gazda, 1845. 1367. 30 GYÖRFFY I., 1926. 121. 31 ECSEDI I., 1914. 106. 32 ECSEDI I., 1914. 128. 33 Saját gyűjtésem. 34 TÁLASI I., 1936b. 43.
