Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS

KOSARAZÁS, TELKESÍTÉS, FEKTETÉS ÉS TÁRSAI A kárpáti és a magyar alföldi pásztorkodás kapcsolataihoz FÖLDES László A juhtartás típusai és építményei a Kárpát-medencében című, 1957-ben megjelent tanulmányában a nagytáj juhtenyésztését négy (táji-történeti) típusba osztotta: 1. Havasi juhászat; 2. Kosarazó juhászat; 3. Alföldi rackatartás; 4. Merinótartás. - A kosár használatát és a kosarazás előfordulását a földműveléssel együtt járó, dombvidéki juhtartás sajátjának mondja.

1 1960-ban a Kosár 'karám ÓV című tanulmányában így ír: „A kosarazás Kelet-Európában sem a havasi juhászaiban, sem az alföldi pásztorkodásban nincs gyakorlatban. Ezt a Kárpát-medencére vonatkozóan egy rövid cikkemben kimutattam. Bulgáriára nézve pedig WAKARELSKI állapította meg ... Középhegységi tájakon viszont a talaj sokkal soványabb, itt a trágyázás szükséglete korábban felmerült. Ezzel magyarázhatjuk, hogy míg az Alföldön a kosarazás hiányzik, Erdélyben és a Felvidéken, azaz Szlovákiában általános. Itt elsősorban szántóföldeket, mégpedig ugart és tarlót, továbbá - ősszel és tavasszal, szénakaszálás után - kaszálóréteket kosaraznak ... A kosarazás tehát jellemzően a földműveléssel kapcsolatos pásztorkodás sajátja".

2 Hátrább ugyanezt így erősíti meg: „A magyar Alföldön nincs gyakorlatban a kosarazás, s történeti adataink sincsenek arra, hogy régebben lett volna".

3 Később, a Néprajzi Lexikonban módosított véleményén: „A kosarazás általános és intenzív volt Erdélyben az Északi-Kárpátok vidékén, ill. ma is az. Az Alföldön és a Dunántúlon, bár sokfelé, de mégis szórványosan és kevésbé alkalmazták. Az Alföldön, főleg a középkorban a nyájak állás-, szálláshelyének ugyané célú, de építmény nélküli változtatása, a telkesítés volt a gyakori".

4 A kosarazás. Az eljárást és az elnevezést ismerik a régi gazdasági írók: A 18. század végén NAGYVATHY Jánosnál a következőket olvashatjuk: „A Kosarazás. Ez, mi nálunk közönségesen szokásban van, és a hasznát mindenütt-is tudják, mint szinte a Kosarazásnak módját-is. Itt a Vizellet a legbetsessebb portéka. Jobb hát a Kosarazás, ha az a kövéríteni való Földön vitetik elébb-tovább. A Majorban való Kosarazás is hasznos: de nem egészen: mert ámbár a Trágyát fel lehet szedni; de a vizelet mindenkor haszon nélkül vesz-el, a melyre legnagyobb Szüksége van a Gazdának. A Juh-trágyáról már az I. Darabban megmondottam, hogy meleg és heves természetű. Melyre nézve a Kosarazás leg-jobb vele a nedves, és hideg természetű Agyagos Földeken".

5 Ismeri PETIIÉ Ferenc de megemlíti az eljárás neveként a juhfektetés kifejezést is.

6 Megtaláljuk BALÁSHÁZY János 1827-ben megjelent munkájában. 1883-ban LEIBITZER János így írja le: ,,A' ju' FÖLDES L„ 1957. 149-153. 2 FÖLDES L., 1960. 443-444. 'FÖLDES L., 1960.449. 4 Magyar Néprajzi Lexikon III. 1980. 281. 5 NAGYVATHY J., 1791.11.491-492. 6 PETHE F., 1805. I. 165-167. 7 BALÁSHÁZY J., 1827. II. 9.