Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS
Schwarz József úr ottani birtokán, Mihályteleken. Azt Teleki Mihály gróftól vette meg. A kondával másodmagammal voltam, Simon Gábor bácsival. Sok elriasztó mesét mondott vadállatokról. Én mókuson kívül semmit sem láttam. 1918-ban 105 kocával voltunk, Kiss Károly süldőkkel 200-250 db, éves körüliek voltak. Kővágó István volt a kanokkal (40-50). Nagyszénásról ez a három volt fenn. Schwarzéknak a cséfai és az okányi uradalmából is voltak még ott. Gros és Hagymás bérlet volt, Bélen belül kb. 5-6 kilométerre. Az erdő inkább bükk volt, majd tölgy. A disznók inkább ezt ették, s amikor tölgy alá jutottak, odarohantak, kívánták a keserű ízt. Szeptember végén indultunk el, AradVilágos—Belényes felé utaztunk vonaton. Mi a ruhánkon és némi élelmen kívül fokost, karikást és pisztolyt vittünk. Az élelem kenyér, szalonna volt. Grosból volt a román, minden nyájhoz egy. Az ismerte a területet, ő csinálta az éjjeli szállást. A számadó kint volt a faluban az egész makkoltatási idő alatt. Víz a völgyben a patakban volt, oda mentünk le mindig éjszakázni. Egy helyen így is egy-két éjjel voltunk. Az itatás itt volt reggel, délben, este. Ötször naponta ettem sült szalonnát: reggel, amikor elindultunk, 10 körül amikor felértünk a hegyre, harmadszorra, amikor lejöttünk félbe itatni, délután, amikor felmentünk, majd megint este. A tarisznyánk a szűr ujja volt. Mindent ide raktunk. Innen ettük a bükkmakkot is. Olyan sokat megszedtünk, hogy még az otthoniaknak is jutott. Minden pásztornak volt egy-egy pulija; de volt annak komondorja is. A delelő és az éjjelező hely a hegy alatt a patakpartnál volt mindig. Lankás helyet választott Simon Gábor bácsi, olyat, ahol sok a falevél. Nem mentünk ki az erdőből soha, hogy falevél legyen. A disznó a falevélből szép ágyakat csinált magának az első lábával. Öt-hat összefeküdt egymás mellé, csoportokba feküdtek. Az erdő tűzrevalónak is kellett. A román dolga volt a favágás. Volt egy nagy erdei fejszéje. Levágta a fát, a fenyőt és legurította. Ebből készült a fekhely is. Két vastagabb törzset kettéhasított és egymás mellé fektette, erre hordtunk száraz avart s ráfeküdtünk. Ezzel nem feküdtünk a csupasz földön. Az éjjeli tanyánk a patak mellett, az erdő szélén volt. Egyik oldalon folyt a patak, a másikon, a hegy felől pedig egy nagy hosszú tüzet rakott a román. Ez egész éjjel állandóan égett. Megrakta nagy fahasábokkal, nem aludt ki az reggelig se. Mi meg kétoldalt mellette háltunk (2. kép). A Sárrét déli részén is ismeretes volt a makkoltatás. Októberben a bihari hegyekbe hajtották el a sertéseket, nyáron pedig a Sárrét mocsaraiban tartották. 48 Kisszénásról a századfordulóig jártak el a bihari makkos erdőkbe. 49 Nagyszalontán ugyancsak a mocsár és a makkos erdő tartotta el a sertéseket. A lakosság fő foglalkozása a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés volt. 50 A Bihar és a Béli-hegységbe József főherceg kisjenői (Arad m.) uradalmából is hajtottak fel sertéseket makkra. 51 A Bihar hegység és részei a Réz- és a Béli-hegység távolabbi területekről hajtott sertésnyájaknák is adott téli táplálékot. Nádudvarról a XIX. század elejétől kialakuló földesúri majorsági gazdaságokból hajtottak el sertéseket októberben a Belényesi koronauradalom, illetőleg a nagyváradi püspökség birtokára. Ide egyrészt a hízásra szánt disznókat, valamint anyakocákat és süldőket is hajtották. Egy karcagi öreg pásztor 1930 táján a következőket mondotta el: „Eljártunk makkoltatni a hegyek közé Biharba és Bereg vármegyébe. Ott is szabad ég alatt teleltettünk. Fényes balta volt a mi fegyverünk, azzal vágtuk ki a tüzelőfát." 52 Püspökladányban mondották el, hogy mivel nagyobb erdők nem 4S GUNDA B., 1935. 17. 49 GUNDA B., 1956. 8. 50 MÓCZÁR J, 1906. 144-145. 51 A kisjenői uradalomban szolgált pásztorok mondották el. 52 GYÖRFFY 1, é. n. 61.
