Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS
az ugyanezen erdőség határán települt Sarkadon 1698-ban bepanaszoltak több lakost, mert a város erdejében makkoltattak. 38 Biharban és általában az Alföld keleti peremvidékén a sertésmakkoltatás már a honfoglalás korától a terjedelmes tölgy- és bükkerdőkben folyt. Bihar mellett Bereg megyében, elsősorban Munkács környékén, Dél-Erdélyben, leginkább a hunyadi vár tartozékain, valamint Krassó megyében és a Szörényi bánságban alakultak még ki - hasonló okok és természeti körülmények között - nagy sertéstenyésztő központok. 39 A XIV-XV. században is a sertéstenyésztés elsőrendű körzete az Alföld és Erdély peremvidéke, főként Bihar, Bereg, Ugocsa, Ung és Szatmár megyék területe. A hegyvidéki tájakat kivéve csak ott találunk nagyobb erdőségeket, ahol víz is van. „E vizes tölgyesek, mocsarak hasznosítására elsőrendűen kínálkozott a sertés. Az e vidékeken lakó jobbágyok fejlett sertéstenyésztését bizonyítja, hogy a hatalmaskodások is leginkább a sertésekben okoznak kárt e vidék lakóinak. De igen nagy az egyes birtokosoknak az idegenek makkoltatása után szedett jövedelme is. E keleti mocsári erdők zónájához kapcsolódik a keleti erdős hegyvidék: Szatmár, Bihar és Erdély Szolnok-Doboka, Torda hegyvidéke is, ahol a sertés mellett főleg juh- és kecsketenyésztés virágzott" - írja a XIV-XV. századról BELÉNYESY Márta. 40 A törökdúlás idejéről jegyezték fel, hogy Bihar megyében az ellenség elől bujkálok vadmalacokat fogdostak és azokat megszelídítve felnevelték. 41 1580-ban Bihar megyében a töredékesen fennmaradt dézsmajegyzékek szerint is 5370 sertést tenyésztettek, ami meglehetősen nagy szám. 42 A sertésállomány a XVIII. sz. közepén túlhaladja a többi nagy állat számát: 1735-ben 25 708, 1743-ban 21 720, 1753-ban 31 688 és 1763-ban 44 408 a Bihar megyében tenyésztett sertések száma. 43 Az 1870 és 1895 közötti években az állatösszeírások szerint Bihar megye az első és a második helyen áll a sertések száma tekintetében a vármegyék között. 44 A XIX. és a XX. század folyamán Kismarja elsősorban a szarvasmarhatenyésztéséről híres, a korábbi századokban azonban a makkoltató sertéstartás is jelentős volt. Az egykori erdőségek emlékét a következő határnevek őrzik: Tótok erdeje, Sötét erdő, Irtás, Somos. A tölgyerdők makkján a község lakosságának a sertésnyája járt. A kukorica a XVII. századtól kezdett meghonosodni, s így a makk jelentősége fokozatosan csökkent, 45 bár még 1789-ben a kismarjaiak a Hencidán bérelt legelőre 400 sertést hajtottak el. 46 A nagyváradi káptalannak a Kismarja és Nagykereki határában elterülő birtokairól egészen az első világháborúig rendszeresen hajtottak fel sertéseket a Nagyváradon túli erdőségekbe, a Sebes-Körös völgyébe, a Jád völgyébe, valamint a vaskohi és belényesi járásba. A makkoltatóhelyek is a váradi káptalan tulajdonában voltak. Nagykerekiből, a Csanádi-féle uradalom sertéseit ugyancsak az első világháborúig leginkább Farkaspatak völgyébe hajtották makkra. Nagykerekiből Nyíri Tóth Sándor 14 éves korában maga is volt ott egy alkalommal, 47 októberben indultak el és februárig maradtak a makkos erdőben. Rendszerint 300 süldőt és 100 kocát hajtottak fel. A makkoltatás végével a kocákat lábon hazahajtották, a süldőket azonban vonaton szállították a nagyvá38 MÁRKI S, 1877. 148. 39 WENZEL G., 1887.333. 40 BELÉNYESY M., 1956. 53-54.; BELÉNYESY M., 1961. 67-68. 41 MÁRKI S., 1895. II. 251. 42 N.KISS I, 1960. 1038. 43 BALOGH J.-SZENDREY I„ 1967. 61. 44 E. DORNER B., 1908. 23-25. 45 HUNYADY F, 1936. 39-40, 142. 46 VARGA Gy., 1960. 89. 47 Kérésemre Nagykerekiben PALÁDI-KOVÁCS A. gyűjtötte.
