Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG

A ZEMPLÉNI-HEGYVIDÉK NÉPI KULTÚRÁJÁNAK KUTATÁSÁRÓL A Zempléni-hegyvidék, korábbi elnevezése szerint az Eperjes-tokaji hegylánc, Szlovákia területén, Sáros megyében kezdődik. Abaúj és Zemplén régi megyehatárán délnek tartva, Mád és Tokaj környékén szakad meg a síkság felett. A természeti szépségekben bővelkedő hegylánc átlagos magassága 400 m körül van, s a középső részét különösen Háromhuta községtől északra - valóságos úttalan rengeteg foglalja el. E vidék szívében van a Dorgó, hazánk ritka szép lúcfenyvese. A falvak jórészt a hegység keleti és nyugati lejtőire települtek, csak a harántfutó völgyekbe merészkedett be és települt meg az ember. E vidék történeti emlékekben is igen gazdag. Erősen romos várai (boldogkői, regéci, füzéri, tokaji és sárospataki) a tatárjárás, török idők és a szabadságküzdelmek emlékét hirdetik. A szerencsi Árpád-kori templom, az 1290-ben épített Omodé vár, a gönci huszitaházak, a vizsolyi biblia és kelyhek, az ősi sárospataki kollégium, a regéci és hollóházi fajance, a Tokaj vidéki szőlőkultúra, az üveghuták és szalajkák emlékei a Zempléni-hegység nagy, történelmi kultúrájáról tesznek bizonyságot.

1 A Zempléni-hegyvidék népi kultúrájának feltárásával a néprajzi irodalom, más tudományokhoz hasonlóan - az utóbbi évektől eltekintve - nem sokat foglalkozott. Hivatásos etnográfus évtizedek alatt csak egyszer-egyszer vetődött el a vadregényes hegyvidék községeibe, pedig gazdag hagyományairól mindegyik hamar tanúságot tesz. Különösen a hegyvidék belsejéhez közel eső községek - így Mogyoróska, Baskó, Regéc, Háromhuta, Komlóska, Telkibánya, Kis- és Nagyhuta - valóságos élő néprajzi múzeumok. Az intézményes és szervezett kutatás aránylag elég korán megkezdődött s ezek a megmozdulások jórészt Sárospatakhoz, a református főiskolához kapcsolódtak. A 18. század végén itt készült az első magyar népmesegyűjtemény,

2 a 19. század elején már dalokat jegyeztek fel, s a század közepén ERDÉLYI János is Sárospatakon tanárosodott, lelkesítve tanítványait a népi hagyományok gyűjtésére.

4 Századunk első évtizedeiben GULYÁS József, HARSÁNY1 István, DEÁK Geyza ugyancsak sárospataki tanárok vé' A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének a Zempléni-hegyvidéken végzett munkájáról a Széphalom felkérésére 1955-ben készítettem egy rövid beszámolót, sajnálatos módon azonban kéziratomat nem elég gondosan rövidítették, minek következtében pontatlanságok és logikai hibák kerültek bele. - SZABADFALVI J., Néprajzi kutatómunka az abaúj-zempléni hegyvidéken. Széphalom, IV. 1956. márciusi szám. 74-78. 2 BERNÁTH L., Magyar népmesék a XVIII. századból. Ethn., XIII. 1902. 289-301.; GULYÁS J., A sárospataki kéziratos népmesegyűjtemény. Sárospatak, 1931. 3 HARSÁNYI I.-HÓDOSI B., Két XVIII. századi dalgyűjtemény sárospataki kézirata. Ethn., XXV. 1914. 101-107.; Legújabban POGÁNY P. foglalkozott a Felvidító c. gyűjtemény keletkezésével. (Ethn., LXIX. 1958. 93-115.). 4 K. POZSONYI E., Erdélyi János és a népköltészet. I. Ethn. XXXVIII. 1927. 114-118.; BALASSA [., Néprajzi feladatok a Hernád és a Tisza között. Sárospatak, 1960. 5.