Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
A megyaszói templomot századunk legelső éveiben átalakították és megnagyobbították. Ekkor bontották le az 1735-ben készített és felrakott festett mennyezetet és az 1704-ben faragott és festett szószék-fedelet is. Szerencsére a miskolci múzeumba került, itt őrizzük azóta is. (Terv szerint azt a szerencsi várban, a Zempléni Múzeum kiállításán fogjuk elhelyezni.) A megyaszói kazetták elsősorban gazdag növényi ornamentikával festettek, figurális díszítmény igen kevés. A virágdíszeken felsejlik még a késő reneszánsz néhány jellegzetes díszítőeleme, megoldása. A szabadkézzel, sablon nélkül festett virágok - tulipánok, rózsák, rozetták, szegfűk stb. - mindegyike más és más. A megyaszói táblák színvilágára a hideg és a meleg színek egyensúlya jellemző. A megyaszói festett mennyezet készítésének idejét, pontosabban az évét s az alkotók nevét a táblák egyike pontosan megörökítette: „Anno Do/min/i 1735. Die 12. Februarii Isten Segedelme Által Mun/kál/ták ezen munkát Miskoltzi mester Emberek. Aztalos Imre Asztalos István." (Az Asztalos családnév a 17. századtól igen gyakori a festőasztalosok között, megkülönböztetésül a lakóhelyük nevét szokták nevük mellett megemlíteni.) A 16., s részben a 17. században is említik őket latinosan menzatornak, menszátornak, magyarosan Aszta!gyártónak vagy Képírónak. Az Asztalos családnév Miskolcon a 18. századtól fordul elő. Asztalos Imre és István nevét 1726-tól említik az összeírások. A két miskolci festőasztalos - apa és fia, vagy két testvér - javították és festették át 1734-ben az egykor ugyancsak Borsod megyei Noszvaj község református templomának mennyezetét. Ezek napjainkban is láthatók az egri vár gótikus palotájának kiállításán. A már említett SZENDREI János szerint kezük munkája fellelhető a miskolci avasi templom festett bútorzatán, Lehetséges, hogy az elpusztult golopi festett mennyezetet is a két miskolci mester készítette, sőt a nádújfalusi (Nógrád megye) kis rozetták is a megyaszóiakra emlékeztetnek. Bizonyos festett táblamaradványok 1734-ből fennmaradtak és láthatók az abaújalpári református templomban. A mezőcsáti refonnátus templom 20 karzattáblája és 14 tartóoszlopa az Iparművészeti Múzeumba került. Az egyik oszlopon az 1746-os évszám látható. A festett bútorzat - felirata tanúsága szerint - „Rév Comaromi becsületes Aszt.Mest. emberek Czina István és Kontz János által" készült. Igen jelentős műemléki értéke van a rudabányai templomnak. Belső tere szabálytalan, igen magas, s viszonylag nem nagy alapterülete szinte négyzetes. A templom falán középkori freskó-töredékeket találtak (8. kép). A kazettás famennyezetet hatalmas mestergerenda és a terem közepén álló hatalmas tartógerenda támasztja alá. A festett deszkamennyezet 10x12 táblából áll, közöttük kettő feliratos. E szerint a festés nagyobbik része 1758-ban készült, azt jósvai asztalosok, Contra András és Contra Mathias készítették. A kazettákon a motívumok száma viszonylag nem nagy, de igen szellemesen variálták azokat. Jellegzetesek a visszahajló levelek, az egyszerű, csupán négyszirmú rózsák és ugyancsak egyszerű tulipánok. Alakos tábla itt is alig akad, csupán Ádám és Éva, egy pelikán és egy kétfejű sas figurája látható. Olaszkorsót, és koszorút, valamint akantuszlevelet nem találunk, ez arra utal, hogy keveset őrzött meg a reneszánsz hagyományokból. A rudabányai templom mestergerendáján 1664-es évszám található. Valószínűnek tűnik, hogy ebből a korszakból származik a templom mennyezetének 6 táblája. Ezeknek a díszítménye eltérő a többitől. Elsősorban nagy merev levelekből állnak, s megfogalmazásuk lényegesen archaikusabb.