Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

A TEMPLOMOK FESTETT MENNYEZETEI ÉS BERENDEZÉSEI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN Borsod-Abaúj-Zemplén megye nemcsak műemlékekben gazdag, hanem azok belső térelemeiben és felszerelésében is. A templomokban pl. a középkori freskók, román és gótikus kőfaragások, szobrok, faragott és festett berendezések, textíliák, nemesfém, ón és ritkábban kerámiaedények gazdag választéka is fellelhető. A templomok egy részében gazdagon festett berendezési tárgyakat, elsősorban mennyezeteket és szószékeket, kisebb mértékben karzatokat és padokat is találunk. Ezek részben a középkor végén, nagyobbrészt a török hódoltság másfél százada alatt leégett és elpusztult templomokban jöttek létre. A középkori román és gótikus templomok eredeti boltozata a dúlások során beomlott. Később, a helyreállításkor már nem boltozták be azokat, sokszor már a megrongálódott falak nem is bírták volna el. A falak tetejét kijavították, kiegyenesítették, s a templom hajóját gerendákkal ívelték át, amelyeket deszkázattal borítottak. Ez a deszkázat adott lehetőséget a festett mennyezetek kialakításához. A legtöbb festett bútorzat a református templomokban jelentkezik, és viszonylag jóval kevesebb a római katolikusokban. Bár megyénkben a legértékesebb és a legrégibb díszes mennyezet éppen a szentsimoni római katolikus templomban található. Ez 1650ből maradt reánk. Görög katolikus, ortodox, zsidó templomokban megyénkben is és másutt is ismeretlen. így jött létre az anakronisztikusnak is tekinthető helyzet, hogy a református templomokba is bejutottak bizonyos festett díszítmények. Festett kazetták leginkább a templomok mennyezetein találhatók. Ezek mellett előfordul karzatok mellvédjein, padsorok és papi székek előlapjain, az utóbbiaknál a háttámlán is, ritkábban úrasztalán és ládán. Gazdag ornamentikájú festéssel díszíthették a szószéket is, leginkább annak a hangvetőjét és a koronáját. A mennyezetek vagy hosszú deszkákból állnak - ezek általában a korábbiak -, vagy négyszögletes kazettákból. A karzatokon és a padokon, néha a ládákon is felül félkörívvel záródó, fülkés elrendezésű kazettákat is találunk. Ezek ismét a reneszánszt idézik a hosszú deszkázattal együtt. A festőasztalosság szinte egyidős az asztalosmesterséggel, amely a történelmi Magyarországon a 13. századtól fokozatosan jelent meg. A Felvidék nyugati részein jöttek létre az első fűrészmalmok, itt dolgozták fel az első fenyődeszkákat és ebből alakult ki a feldolgozásban egy új technológia, az asztalos technika, indult meg a fejlettebb bútorkészítési mód, kezdték készíteni az első ládákat és fali szekrényeket. Korábban a fafeldolgozásnak csak az ácsok által kialakított technikája, az ún. ács-technika volt ismeretes. Ez pedig csak a keményfákat ismerte alapanyagként. A festőasztalosok fenyődeszkára temperával festettek. Sablont alig használtak, szinte kizárólagos a szabadrajz. A rozetták, tulipánok, indák és palmetták folyamatosan ismétlődnek, azok azonban sem méreteikben, sem vonalvezetésükben, sem pedig színhasználatukban nem azonosak. A festőasztalosok tevékenysége tehát elsősorban a festésben emelkedik ki.