Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

kalmas, mert jobban vagy kevésbé megsodorva, illetőleg az öltés irányának megváltoztatásával egyszínű fonallal is árnyalati különbségeket tudnak elérni. Igen alkalmas ez az eljárás virágok készítéséhez, de pl. az újabb kulacsokon a címer, a békegalamb megformálásánál, hímzésénél is. A hímzést is a kulacskészítő mester végzi, a finom selyemfonalat tűvel varrja. A vastag bőrön minden öltés helyét először árral át kell lyukasztani. A hímzés tehát nagyon hosszas és gondos munka. Egy-egy komplikáltabb díszítmény kihímzése sokszor hetekig is eltart. A rózsa díszítésének (általában a kulacs többi részének, pl. a sallagnak) a másik módja a lyuggatás. Ez esetben két vagy három bőrt helyeznek egymásra, mindegyiket különböző alakú vas lyukasztóval, különböző módon áttörik. A felső, pl. fekete bőr alatt látszik egy másként áttört piros bőr, ez alatt pedig egy fehér réteg. A lyukasztásos díszítőmóddal az adott számú lyukasztók ellenére is megszámlálhatatlan variáció érhető el, lényegében ebben van a művészmester művészete (5. kép). Szokták variálni a lyuggatott ornamentálást rátétdíszítéssel is. Ebben az esetben valamelyik alátét színének megfelelő színű ékesen megmunkált kis rátéteket applikálnak rá. A kulacs két oldalán levő rózsadíszítéshez legújabban a debreceni hímzőnépművésszel, Dankovszky Lórántnéval készíttetnek hímzést. Szűrposztóra, a szűrhímzésnek megfelelő díszítményű kis kompozíciókat készít Varga Dezső részére. A hímzést cakkozott bőrdíszítménnyel veszik körül, ezzel erősítik fel a kulacs oldalára. A kulacs két nagy kerek oldalán elhelyezett fő díszítményt, a rózsát, hat vagy nyolc keresztszíj]a\ erősítik a keskeny oldalon körbefutó aljszíjhoz. A keresztszíjak vagy egyenesek, szíjszerűek, vagy oválisra szabottak. Díszítményük rátétes, illetőleg selyemmel vagy bőrrel hímzett. A keresztszíjak ornamentálásában már még inkább fellelhetők a szíjgyártó eljárások. A debreceni csikóbőrös kulacs másik feltűnően díszített része a vállszíjhoz és az aljszíjhoz erősített sallang. A díszesen ékített két bőrdarab a kulacs két oldalán lóg le. A sallang díszítése módjában, rendszerében, színhasználatában megegyezik vagy legalábbis hasonul a rózsa és a keresztszíjak díszítőmódjával. Ha selyemhímzés volt a rózsán, akkor itt is hosszúkás, tulipános virágág jelentkezik, rátétcssel rátétes párosul. Viszont mindkét alapvető díszítőeljárással készítetthez, illetőleg díszítetthez párosul a lószerszámok sallangjainak megfelelő díszesen bőrrel varrott és font dísz is. Ez ismételten a szíjgyártóornamentika erős hatását, illetőleg azt erősíti, hogy a kulacsosság a szíjgyártó és a bőrdíszműves mesterségből, ornamentálásból fejlődött ki. A debreceni csikóbőrös kulacsok a színhasználat, a kompozíció és az ornamentika tekintetében zárt egységet képeznek. Különösen Varga Dezső munkái változatosságuk ellenére is hagyományosak és tartózkodóan hivalkodók. Jellemző rájuk a színbeli egységesség és szolidság. Uralkodó színhasználata a fekete, amelyet pirossal, fehérrel és kisebb mértékben zölddel variál. A hímzett ornamentika esetében is jobbára az öltések irányával, a selyemfonál sodrásával érnek el díszítő színhatást, mintsem a színorgiával. A hagyományos népművészeti ágak közül - talán - a debreceni csikóbőrös kulacsosság őrizte meg leghívebben a hagyományos eljárásokat. Nem változtattak a formán, a kulacsok alakján, s a díszítőrendszeren sem. Nem adtak hozzá, vagy nem vettek el belőle szerkezeti elemeket, a díszítés stílusában is a régi hagyományok útját járják. A debreceni csikóbőrös kulacsok szerkezeti és díszítési egysége megőrizte az ősi, az eredeti funkciót, a fa borosedény hűsen tartását (csikóbőrrel való bevonás), a díszes szíjazat pedig a felfüggesztést szolgálta. A funkció és az ornamentika egysége minden művészet alapja, s ezt a debreceni kulacskészítőknek sikerült a legjobban megőrizniük. Készítményeik java belföldön és külföldön hirdeti a magyar, a hajdúsági népművészet hírét. Számtalan kül-