Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

2. BŐRFELDOLGOZÁS, BORDISZITES Már a honfoglaló magyarság is magas szintű bőrmegmunkáló ismereteket hozott magával. Cserzési és bőrkikészítési eljárásokat a magyarság közvetített, adott át Nyugat-Európa népeinek is. A közép-európai királyi udvarokban igen kedveltek voltak a különleges eljárással készített magyar bőrök, a magyar vagy magyar módszerrel dolgozó mesterek. Az ősi bőrfeldolgozás valószínűvé teszi, hogy a bőr díszítésében is maradhattak fenn ősi elemek, eljárások. A bőrtárgyak díszítése az anyag és a cél szerint váltakozik; díszítik magát az alapanyagot, és használnak rátétdíszítést is. A bőrből készült tárgyakat két nagy csoportba oszthatjuk: ruhaneműek és használati eszközök. A pásztorok készítettek ugyan bőrruhákat is, elsősorban azonban használati eszközök kerültek ki a kezük alól. A bőr ruházati cikkek előállítása hamar specialisták, mesteremberek kezére került, tímárok, vargák, szűcsök és csizmadiáik dolgozták fel. A különböző, már fejlettebbnek mondható bőrszerszámok specialistái pedig a szíjgyártók lettek. A népi bőrruhák készítéséről és díszítéséről a népviselet tárgyalásánál esik majd szó. Az egyszerű bőnnunkák még napjainkban is beletartoznak az alföldi, s így a hajdúbihari pásztorok hagyományos tudásába. VISKI Károly „A magyarság néprajza" című munkában erről így ír: „A legszebb pásztori bőr- (szíj) munkák a Tiszán túl készülnek, különösen a Nagykunság és a Hajdúság területén és ezek szomszédságában." Még manapság is készítenek és hordanak maguk készítette díszes bicskatartókat, erszényeket, dohányzacskókat, ostorokat, főként karikásokat, már legfeljebb csak kuriózumból tűzkészségét is. A bőrtárgyak díszítésének a következő módjai ismertek. Bőrfestés; fémminták beütése vastagabb bőrbe; két bőrdarab összevarrása más színű, vékony, keskeny bőrcsíkkal, ún. hasi bőnél. Az egyik legjelentősebb bőrdíszítés a rátét, az alapra varrt, rendszerint más színű folt. Ez a díszítőmód elsősorban a bőrruhákon fordul elő, illetőleg fellelhető a szíjgyártó készítményeken is. A pásztorkészítette eszközök legjellegzetesebb díszítménye és díszítése a pillangó, ill. a pillangózás. Különböző színű bőrökből hosszúkás, háromszög alakú darabokat 9. kép. Pásztor tűzkészsége