Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

hosszúságú ivótülök a pusztai pásztor jellegzetes ivóeszköze. A dunántúli és a felsőmagyarországi pásztor ehelyett fából faragott csanakot használ. Mindkettő felfüggesztésének helye a pásztor derékszíja. Az ivótülök alakult a parasztok kezén a fenkő tartójává; csak míg az ivótülök felfüggesztő karikája a kifelé hajló tülök külső részén volt, addig a fenkőtartóé mindig belül. A hasonló alakú kondás- és csordáskürtöket - úgy tűnik —, hogy még a 19. században nem nagyon díszítették. A legrégebbi szarutárgyak általában bekarcolt, mértani ornamensekkel díszítettek, majd a hímzések és a festett bútorok reneszánsz ihletésű hatását fedezhetjük fel rajtuk (7-8. kép). Csak az újabb darabokon jelentkeznek a pásztoréletből vett elbeszélő ábrázolások. 7. kép. Díszített ivószaru 8. kép. Pásztorkürt Már a századfordulón HERMAN Ottó is megállapította, hogy a szarueszközök díszítésének Magyarországon két jellegzetes területe van. Az egyik Dunántúlon, elsősor-