Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

emlegetik és hiányolják. A díszítményeket a kavics hegyesebb részével rajzolják az edény falára. A szentesi és mezőtúri idősebb fazekasok emlékeznek még arra, hogy régebben a kavics helyett csonttal (Mezőtúr) vagy disznóagyarral (Szentes) is csiszoltak.

126 A szentesi Csákóné szerint disznóagyarral olyan helyeken csiszolták az edényt, ahol kaviccsal nem fértek hozzá. A csont és agyar valószínűleg ősibb díszítő eszköz, mint a kavics, és igen nagy hagyománya van. Tanulságos lenne a régészeti leleteket ilyen szempontból is megvizsgálni. A sikálás nyoma, az egyszerű csiszolt díszítmények megtalálhatók a tiszafüredi és kunmadarasi edényeken is. Leginkább csak hosszában egymással párhuzamos sávokban sikálták le az edény felületét. Egyes esetekben azonban egyszerűbb növényi ornamenseket is találhatunk az edények falán. A legszebb sikált díszítésű növényi ornamentika az alföldi fazekasközpontokban alakult ki, de a sikált növényi díszítőelemek alkalmazása nem nagy múltú. Kialakulása kb. az írókásparasztkerámia idejére tehető. Kialakulása és elterjedése annyiban valószínűleg kapcsolatban van az írókás edénydíszítéssel, hogy a fekete cserepeket gyártó fazekasközpontok is versenyképesek akartak lenni, s ezért az edényeiket gondosabban díszítették. Tudomásom szerint a legrégebbi évszámos, 1794-ben készített sikált díszítésű fekete cserép (gyertyamártó) a debreceni Déri Múzeum kerámiagyűjteményében van (ltsz. V. 1932: 26.). Barokkos ornamentikája teljesen egyedülálló. A XIX. század elejéről már több, növényi ornamensekkel díszített sikált edény maradt ránk. A budapesti Néprajzi Múzeumban őriznek (ltsz. 51.31.443.) egy 1812-ben, valamelyik alföldi fazekasközpontban készült gyertyamártót, amelynek az egyik oldalán egyszerű, de igen szép csiszolt díszítmény található. Nagyon szép, szürdíszítményekre emlékeztető ornamentikát láthatunk egy 1824-ben készített nádudvari nagy korsón. A Néprajzi Múzeum (ltsz. 129.488.) gyűjteményében a Borsod megyei Ároktőről behozott, 1838-ban készült gyertyamártó oldalán is sikált növényi ornamensek találhatók. További összehasonlító vizsgálatokkal kell tanulmányoznunk a fekete, füstölt edények és a XIX. század elején kialakult írókás kerámia díszítményrendszerét és egymáshoz való viszonyát. A mohácsi feketecserepeken csiszolás nyomát nem fedezhetjük fel. Az edények díszítőelemei bekarcolt díszítmények és ujjal lenyomkodott, az edényeken körbefutó agyaglécek. SCHLEICHER L. tanulmánya sem említi a mohácsi cserepek sikálását,

127 s a Néprajzi Múzeumban található edényanyag áttanulmányozása folyamán sem találtam csiszolt edényeket. Egy 1826-os mohácsi vagy bátaszéki korsón is karcolt díszítés található (2. kép, Néprajzi Múzeum, ltsz. 52.71.210.), s általában a Dunántúl más helységeiben készített feketeedények is csiszolatlanok vagy karcolt díszítésűek. A Néprajzi Múzeum cserépanyagában találhatunk dunántúli feketeedényt, amelyeknél az edény testén hosszában vagy a nyakán párhuzamosan futó sikált díszítmény látható.

128 Ez. valószínűvé teszi, hogy a Dunántúl egy vagy egynéhány helyén volt némi egyszerű sikálás. Az utóbbi években Dőrön készített ezüstös csillogású, füstölt cserepeket Völcsey Lajos fazekasmester.

129 Az edények falát hosszában sávosan csiszolta. A dunántúli füstölt edényeken egyébként a sikált növényi ornamentika teljesen ismeretlen. 126 KISS I, é. n. 2. A szentesi adat FILEP Antal szíves közlése. '"SCHLEICHERL. 1937. 128 Néprajzi Múzeum, Bp., ltsz. 141.547, 42.756, 51.30. 1. '"Néprajzi Múzeum Bp., ltsz. 141.889.