Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„A MATYÓ NÉPMŰVÉSZET NAGYASSZONYA" Kis Jankó Bori néni
„A MATYÓ NÉPMŰVÉSZET NAGYASSZONYA" Kis Jankó Bori néni Kis Jankó Bori, vagyis Gáspár Mártonné született Molnár Borbála alakja és életműve a matyó népművészet mítoszának sajátos fejezete, a természetes kiválasztódás példája. Élete és művészete a köztudatban egyszemélyben is reprezentálja a matyó népművészetet, személye szinte intézménnyé vált. Életútja alapjában tipikus mezőkövesdi szegényparaszti sors, melyből azonban részben kiemelte a matyó nép- művészet híressé válása, amely az egyszerű parasztasszonyt az egész népművészet megszemélyesítőjévé stilizálta. 1 Bori néni kuzsuvarró, vagyis szűcs családból származik. Már nagyapja is híres szűcsmester volt, aki paraszti sorban, de az igényekhez alkalmazkodva olykor hat legénnyel és a saját fiaival együtt dolgozott. A nagyapa, Nagy János ragadványneve apró termete miatt Kis Jankó volt, s e megkülönböztető név öröklődött a had többi tagjára, későbbi generációira is, így vált a híres íróasszony „művésznevévé". Bori néni édesanyja, „öreg" Kis Jankó Bori (1854— 1927) szintén jónevű íróasszony volt. A szűcsműhelyben ugyanis a munkákba besegítettek a lányok-asszonyok is, tehát a mesterséget továbbörökítő legények mellett ők is beletanulhattak a mintatervezés, rajzolás, színezés ismereteibe. A szűcshímzés világából merítve rajzolt surcokat, lepedővégeket öreg Kis Jankó Bori, először csak rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, majd egyre szélesebb megrendelőkörnek is. Ebbe a környezetbe született 1876-ban Molnár Borbála, azaz Kis Jankó Bori. A kislány valóban belenőtt és belenevelődött a mintarajzolás és varrás ismereteibe, hiszen a szűcsműhelyben nőtt fel. Visszaemlékezések szerint 4-5 éves korában már ő osztotta szét a selymeket a szűcsöknek, megtanulva ezzel a színhasználat, a színharmónia matyó szabályait. Közben „lopkodta a kuzsukról, lepedőkről a mintákat, és kivarrta". Családi emlékek szerint az első matyó rózsát a köténye sarkára varrta ki a kemencesutban elbújva. Kisiskolás korától már komoly segítséget jelentett anyjának, aki húsvét előtt gyakran ki is kérte az iskolából lányát, hogy segítsen a böjti surcok, az újlegényöltözetek, korozsmák kivarrásában. Kis Jankó Bori - a többi mezőkövesdi lányhoz hasonlóan - 15 éves korában ment férjhez, vőlegényének maga varrta ki a csipkés jcgysurcot. Asszonykorában, egyre híresebbé válva is, a többi matyó asszony életét élte, gyerekeket nevelt, földet művelt, helyettesítette urát a család élén, amíg az a század elején kétszer is szerencsét próbált Amerikában. A nagycsalád, a Kis Jankó Bori had együtt dolgozott, Bori néni és anyja „írták", vagyis előrajzolták a mintákat, meghatározták a színezést, a rokonság pedig besegített a varrásba. Önkéntes rokoni munkaközösségben dolgoztak, de még a rokonoknak is megfizették a hímzés munkadíját. A század elején, a matyó népművészet felfedezése után megkezdődött a matyó hímzések kereskedelmi hasznosítása, eladásra készítése. Mindez megváltoztatta Kis Jankó 1 Dajaszászyné Dietz V., 1952. 139-155.; Jakab /., 1969. 79-80.; Molnári., 1961. 20. p.
