Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„ŐSI MATYÓ NÉPSZOKÁS" A lakodalom idegenforgalmi látványossággá és színpadi produkcióvá válása

Indulás a lakodalomba hintós menetben, 1940-es évek mutatványos attrakcióvá változtak a főváros emberforgatagának szokatlan környezetében a matyók".

20 A Mezőkövesd és Vidéke is terjedelmes vezércikkben elmélkedik a tanulságokról, sejtetve a funkciójából kiemelt, értelmét vesztett, idegen célokat szolgáló népszokások sorsát:

21 „... ez a felvonulás a vásári komédia benyomását tette. Talán bajosabb ezt megmagyarázni, mint érezni. Ősi viseleteknek és népszokásoknak bemutatásához alkalmak és keretek kellenek. A díszes külsőségekhez szükséges az az illúzió is, hogy ezeket az embereket a lélek hajtotta ide. Megrendelt mutatványok céljaira pedig a falvakban élő ősi eredetiséget nem kívánatos felhasználni. Ezzel a büszkeség szemérmét koptatjuk meg. Ha csak lehet, ne szakítsuk ki népünket a maga életének természetes kereteiből, ne bámészkodjunk rajta azon a módon, ahogy olykor a rézbőrű indiánokon szoktuk. Ne feledjük el, hogy a patak vizének üdesége is csak az árnyas forrásnál élvezhető, s nem ötven kilométerrel odébb, a folyóban. Éppen így báját veszti az a népszokás is, amelyet az élelmesség kiragad megszokott környezetéből, hogy vásári mutatvánnyá tegye." Az 1930-as évek elején, a gazdasági válság hatására tovább nehezedett a matyók élete, s a különböző törekvések ellenére csökkent az idegenforgalom is Mezőkövesden. Ekkor egy bizottság alakult, amely tervezetet dolgozott ki arra nézve, hogy miképpen lehetne az „idegenforgalmat visszavonzani a matyókhoz".

22 Egy figyelemfelkeltő, 20 Reggeli Hírlap, 1926. jún. 21. 21 Mezőkövesd és Vidéke, 1926. júl. 12. 22 Mezőkövesdi Újság, 1932. ápr. 3.