Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

BEVEZETŐ

ELŐSZÓ A dél-borsodi matyóság hagyományőrző és -tisztelő, összetartó és öntudatos közösség. Sajátos népi kultúrájának kialakulását mindenekelőtt a gazdasági, társadalmi lehetőségeik leszűkülése, másrészt a szigorú helyi endogámia és a környező református falvak gyűrűjében a színtiszta katolikus vallásosság motiválta. A hagyományok zárt helyi rendje segített a világ dolgaiban való eligazodásban, az élet új kihívásainak leküzdésében. A matyóság a századfordulón történt „felfedezésével" bizonyos fokig kilépett ugyan a paraszti kultúra kereteiből, de az idegenforgalom nyomása alatti kirakatélet ellenére is meg tudta tartani kulturális összetartó erejét. A matyó népcsoportot a romantikus, mitizáló nemzeti arculatkeresés tette ismertté a századfordulón. A matyóság iránti érdeklődést mindenekelőtt a századvég magyar népképébe jól beleillő vonásai keltették fel. A 19. század második felében kivirágzó, paraszti öntudatot tükröző látványos, színes népviseletük, erős történeti tudatuk és gazdag szokásviláguk jól beleilleszkedett abba az idealizált képbe, amely a népi kultúra egyes elemeit táji-történeti kötöttségeiből kiemelve nemzeti sajátosságként kezelte, és szinte nemzeti szimbólummá emelte. A matyóság példával szolgál arra, hogyan emelkedik egy lokális kultúra idealizált értékké és szépséggé. Hogyan éli meg a népcsoport a „kiválasztottságot", milyen kétarcúságot alakít ki a kirakatélet, hogyan módosul a külső erők hatása alá kerülő paraszti kultúra, hogyan hat vissza a „reprezentáns szerep" a hagyományokra, a közösség normáira. A kiválasztottsággal kialakuló „matyó mítosz" hogyan fér meg a valósággal és annak árnyoldalával. Mítosz és valóság: egy népcsoport elmúlt száz évének a története, végletekkel, szélsőségekkel. „Boldog, kiválasztott maroknyi nép" - egyrészt, „összegyűjti a magyar élet minden nyavalyáját" - másrészt. A könyv a matyó népművészet közismert formái, látványos színpompája mögötti társadalmi-gazdasági és kulturális mozgásokat és törekvéseket mutatja be. A matyó népművészet reprezentatív szerepének elemzése a magyar nemzeti kultúra elmúlt száz évének egyfajta tükrét is nyújtja, a konkrét jelenség megismerése általános tanulságokkal is szolgál. * A kötet csak a mezőkövesdi matyó népcsoporttal foglalkozik, nem tér ki az ún. „három matyó település" problémakörére.