Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A PÁRATLAN MATYÓHÍMZÉS VILÁGCIKK LESZ" A matyó hímzés útja a népművészettől a lyukkártyáig

Matyó menyecske kézimunkát árul Budapesten. 1935. (Erika Groth-Schmachtenberger fotója. Az 1930-as években a Közép-Kelet Európa országaiban készült néprajzi felvételeit a Freilichtsmuseum des Bezirks Oberbayern an der Glentleiten jelentette meg Volkstrachten címmel, 1980-ban) megjelentek Budapest legforgalmasabb pontjain, az utcákon is a színes hímzéseket árusító matyó asszonyok. A Blaha Lujza téren, majd a Nemzeti Színház előtt telepedtek le csoportosan, kiteregetve tarka áruikat, valóságos „balkáni" látványt nyújtva a külföldieknek és a városiaknak. A matyók budapesti árusításából komoly nézetkülönbségek adódtak aztán, mondván, hogy az árusítással elfoglalják a helyet a színházlátogató közönségtől, zavarják a forgalmat és szemét marad utánuk az utcán. A rendőrség zaklatására és a kirótt büntetések után maga Báji Patay Gyula, a mezőkövesdi kerület országgyűlési képviselője vette pártfogásába a matyókat. A korabeli újságok sűrűn cikkeztek az eseményekről, ezzel is reflektorfénybe állítva a matyó népművészetet.

9 A matyó hímzés divatossá válása és kereskedelmi árucikké „emelkedése" tehát sajátos házaló életformát alakított ki a matyó asszonyok körében. „Batyuzásnak", „faluzásnak" nevezték Mezőkövesden azt a migrációs tevékenységet, melynek során a matyó asszonyok a batyuba, kosárba halmozott kézimunkákkal hátukon távoli vidékeken próbálták meg értékesíteni a matyó hímzéses kézimunkákat. A batyuzás tömegessé válása az első világháború előtti évekre tehető. Mindez egyrészt tudatos szervezés eredménye, a varrató kereskedők és értelmiségiek ugyanis bizonyos részesedésért (általában 5-8%) adták át a kézimunkákat házalásra. Másrészt azonban spontán módon is szerveződött a 9 Néhány cím a helyi lapokból (1929-1930): Eltiltották a matyókat a Nemzeti Színház lépcsőjéről; A mezőkövesdi hímzésárusok ügye a budapesti főkapitány előtt; Szabad a matyó-vásár a Nemzeti előtt, de csak sétálgatva.