Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A MATYÓ ÖRÖKSÉG" NAPJAINKBAN

„Folk art" a Váci utcában: matyó hímzéses ruhába öltöztetett reklámbábuk csalogatják a vevőt A matyó rósza motívuma jelképpé önállósult már a két világháború közötti időszakban, hiszen többek között a mezőkövesdi gimnazisták diáksapkájának gombját emblémaként - matyó rózsa díszítette. E motívum napjainkban a legkülönbözőbb szituációkban és funkcióban jelenik meg, mint védjegy és jelkép, a matyó örökséghez való ragaszkodásként. A főtéren álló áruház homlokzatát évtizedekig hatalmas matyó rózsa díszítette, Matyórózsa volt a neve a település sokáig egyetlen éttermének, ahol a belső tér dekorációját is természetesen a matyó népművészet határozta meg. A rózsa bekerült a város szocializmus kori címerébe is a fogaskerék kontrasztjaként, de matyó rózsa található a nagy hagyományú és jó hírnévnek örvendő Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ valamint a Háziipari Szövetkezet, sőt utazási iroda és kisvállalkozások emblémájában is. Milyen szerepet tölt be a matyó örökség napjaink nemzeti kultúrájában, a magyar kultúra nemzetközi reprezentálásában? A hazai nemzeti jelképrendszerünkben, nemzeti örökségünk és értékeink képzelt listáján a matyó népi kultúra öröksége kicsit háttérbe szorult, néhány vonatkozásban talán le is értékelődött, de a nagyvilágban még ma is a magyar nemzeti sajátosságok, az ismét felértékelődő kézművesség, a népi iparművészet egyik legismertebb képviselője.