Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„MEZŐKÖVESD A MŰVÉSZLELKEK TALÁLKOZÓJA" A matyó népművészet mint művészi téma
Benkhard Ágost: Matyó menyecske hétköznapja, olajfestmény (Új Idők, 1931. máj. 17.) Udo Weith: Ülő nő népviseletben, 1935. (aukciós katalógus, 1985.) A matyó népélet ábrázolásában és propagálásában a két világháború közötti évtizedekben kiemelkedő szerepet játszott a fotó. A képesújságok illusztrációi és a riportfotók mellett a fénykép önálló művészi alkotásként is tért hódított már. A művészi igényű, főként középosztálybeli fényképészek jellegzetes irányzatát, az elsősorban falusi zsánerképeket fotózókat szokták „a magyaros stílus" képviselőinek nevezni. 19 Ok fedezték fel a fotóművészet számára a magyar népet, a falut, a népi típusokat, a magyar tájat. A magyaros irány fényképészeinek szemléletét azonban nem elsősorban a tudományos igény, a dokumentálás vezette, irányította, hanem a Trianon után megerősödő nacionalizmus befolyásolta. Ezek a képek a falusi életnek inkább csak a derűs, idillikus oldalát, ünnepi pillanatait jelenítették meg, egyoldalú parasztságképet adtak. Elsősorban a formai tökélyre és nem az ábrázolásra törekedtek. „Megcsömörlöttünk a várostól, amely összhatásában internacionális mázt hazudott magára... felkerekedtünk, hogy a magyar falu, a magyar táj és a magyar fajta napsugaras világában találjuk meg a magyar fényképezés igazi témakörét" - idézi Haller F. G.: Magyar értékeink: Balogh Rudolf c. munkájában. 20 A matyóság és Mezőkövesd, mint a magyar népélet egyik legfőbb reprezentánsa, állandó témája volt e fotóknak, s mindez jelentősen népszerűsítette, elmélyítette a matyóság mítoszát. 19 A magyar stílushoz lásd Tőry K., 1989. 153-158. 20 Fotóművészet 1943. 4. sz.