Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„MEZŐKÖVESD A MŰVÉSZLELKEK TALÁLKOZÓJA" A matyó népművészet mint művészi téma

LWi Mária: Mezőkövesdi almavásár. Népszálló freskója, 1911. Természetesen sokat foglalkozott a matyó népművészettel, a matyó hímzéssel is, a „kincsesláda" sorozatban önálló kötetet szánt a matyó hímzések mintagyűjteményének. A népművészettel való kapcsolatának érzelmi mélységét, a népélet iránti fogékonyságát és aggódását mutatja, hogy 1923-ban cikket ír a Magyar Kincsesládában a népművészet válságáról, éppen a matyó népművészet romlásának okait boncolgatva:

9 „...A népművészet virágai csodálatosan érzékenyek. A nép lelke, a talaj, amelyből fakadnak, csalhatatlan biztonsággal termi meg őket, ha saját ösztöneire hagyják, de rögtön megzavarodik, és félszeg lesz, ha üzleti szempontból befolyásolni akarják. így történik aztán, hogy az olyan tehetséges nép is, mint a mezőkövesdi matyó - megbomlott rajzú és színezésű új munkákat szállít ...népművészete gyökerét is aláfúrja a pénzszerzés céljából berendezett, jelenleg kiterjedt és jövedelmező háziipar". A gödöllői művésztelep egyik legszerényebb és a népművészethez legalázatosabban közelítő egyénisége volt Juhász Árpád ( 1863—1914).

10 1905-ben telepedett le Gödöllőn, s korai haláláig ottani lakos maradt, innen utazgatott. A gödöllőiek közül a legmélyebben ő kötődött a matyósághoz, élete utolsó éveiben szinte állandóan Mezőkövesden tartózkodott. „Különösen megkapta a matyó művészet eredeti és tüzes szépsége, s művei élénk dokumentumai mindannak az artisztikus gazdagságnak, amely Mezőkövesd vidékén született" - írták róla a Magyar Iparművészet hasábjain 1914-ben.

11 Keserű Katalain így jellemzi Juhász Árpádot:

12 „... nem volt nagy művész..., de jelentős volt közvetítő szerepe a gödöllői művészet vagy életfdozófia kialakításában, és élete végéig nem szűnt meg alázatos és áldozatos szolgája lenni azon célnak, ami a gödöllőieket elsősorban összekapcsolta: a népművészet »felfedezésének«, megörökítésének, s mindenekelőtt a nép, »a vidék ébredése« előkészítésének, a kultúrában eddig ismeretlen értékek és készségek például állításának". Juhász Árpád a többiektől eltérően, nem vallotta határozottan a népművészet nagyművészetbe ültetésének elvét. Munkáit is elsősorban a néprajzi alaposság, a dokumentálás, a hiteles ábrázolásra törekvés jellemzi. Önmagában is olyan teljesnek tartotta a népélet ábrázolását és tárgyait, hogy nem törekedett sem egyéniségéből, sem egyéb 9 Undi M., 1923. 112-114. 10 Juhász Árpád művészetéhez lásd: KeserűK., 1982. 41-49. 11 Lyka K, 1914. 262. 12 Keserű K, 1982. 44.