Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„LÉTESÍTSEN MEZŐKÖVESD MÚZEUMOT!" A múzeumügy a matyó népművészet megőrzése érdekében

„LÉTESÍTSEN MEZŐKÖVESD MÚZEUMOT!" A múzeumügy a matyó népművészet megőrzése érdekében A matyóság népművészeti értékeinek felfedezésével egyidőben megindult a matyók iránti tudományos érdeklődés is. Népi kultúrájuk jellegzetességeinek feltárása pedig együttjárt a muzeális értékek összegyűjtésével, megőrzésével is. A matyó népművészetet bemutató múzeumi kiállítást először mégsem Mezőkövesden, hanem a Borsod-Miskolci Múzeumban láthatott a közönség. 1903-ban a miskolci múzeum Mezőkövesd városától egy teljes matyó szobaberendezést és viseleteket kapott ajándékba. Ez az értékes gyűjtemény vetette meg a múzeum néprajzi osztályának alapjait.

1 Az ajándékból „Matyó szoba" néven készült kiállítást Morvái János mezőkövesdi főjegyző és felesége rendezte.

2 Leszih Andor múzeumigazgató a következőképpen mutatta be az értékes látnivalót a Miskolci Naplóban:

3 „A szoba főékessége a magasra vetett, szebbnél-szebb takarókkal borított ágy. A hímzés és varrás mindenféle fajtáit láthatjuk ezen az ágyon, abban a csudálatos élénk és túltömött stílusban, amely a matyó népet jellemzi. Az ágy előtt egy fiatal matyó legény és leány áll teljes díszben. A legényen lobogós ujjú ing, a kezében czifrán díszített selyemkendő, s főleg legértékesebb a kötője, dúsan kivarrott ornamentumok között, naiv felfogásban emberi alakok láthatók. Ez már valósággal helyi speczialitás, ilyet szokott a matyó lány vőlegényének készíteni. Ez az egy darab, elégséges arra, hogy a matyó világot világos képben illusztrálja. A fiatal lány talán még díszesebb. Fején gyöngyökkel és hímzésekkel díszített koronaszerű magas párta van. Ruhája, kendői, fodros szoknyái, csizmája mind megannyi értékes, becses néprajzi dolog. A pár előtt asztal, székek, oldalt a láda, sűrűn telefestve népies ízlésű stilizált virágokkal. Odább a karos lóca, felette a tálas fogas, telistele csuprokkal, tálakkal." Ennek a gyűjteménynek textilanyagából rendeztek alkalmi kiállítást 1911-ben Mezőkövesden, Izabella főhercegnő látogatásának alkalmából.

4 Mezőkövesden a gimnázium új épületének felépültével fogalmazódott meg egy állandó néprajzi kiállítás megrendezésének gondolata, szintén a század első éveiben. E „kultúrpalotában" valóban lett volna alkalmas hely, de az I. világháború közbeszólt. Az 1920-as évek elején aztán ismét felvetődött a múzeumalapítás kérdése. A község közigazgatási és szellemi vezetőinek körében évek óta téma volt az értékek megmentésének és megörökítenek módja. A fellendült idegenforgalommal és a polgárosulással együttjárt ugyanis, hogy felgyorsult a változás a matyók életében is, s népművészetük 1 Vö. Szabadfalvi l, 1980. 76-83. 2 A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Múzeumi Osztályának jegyzőkönyvei. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentáció, továbbiakban: HOM HTD. 53.4508.1. 1903. július 23. 3 Leszih Andor: A múzeum matyószobája. Miskolczi Napló, 1903. július 21. 4 A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Múzeumi Osztályának jegyzőkönyvei. HOM HTD. 53. 4508.1. 1911. október 26. 7.