Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„A MAGYAR ETHNOGRÁFIA LEGÉRDEKESEBB VIDÉKE" A matyóság néprajzi kutatása
Az 1950-es évek elején a Néprajzi Múzeumban egy szűkebb matyó munkaközösség alakult az akkori etnográfus generáció „élcsapatából". A matyó etnikum vizsgálatát tűzték célul, elsősorban a matyó társadalom sajátosságainak feltárását, s a népélet olyan területeinek a vizsgálatát, mellyel az előző néprajzos generációk kevésbé foglalkoztak. E csoport tagjai Fél Edit, Morvay Judit, Diószegi Vilmos, Szolnoky Lajos, Gáborján Alice, Dajaszászyné Dietz Vilma voltak. Sajnos, a vállalkozás rövid életű lett, munkatársait más munkálatok vonták el. Kutatási eredményeik résztanulmányokban láttak napvilágot, közülük is kiemelkedik Fél Edit tanulmánya a viselet és a viselésmód, testtartás kapcsolatáról, valamint Morvay Judit cikke a mezőkövesdiek cserépedény igénye és a tiszafüredi fazekasság kapcsolatáról. 14 Az 1970-es évek elején nagy vállalkozásba kezdett a Mezőkövesden élő, valamint a matyósághoz kötődő értelmiségiek és kutatók egy csoportja: az 1973-ban várossá nyilvánított település monográfiájának megjelentetését tűzték célul. A korszak által meghatározott ideologikus szemlélet ellenére is jelentős új ismereteket tartalmaz a monográfiának nevezett monumentális kötet, elsősorban a levéltári és történeti források feltárásában. A nagyszabású munka fő szervezői és irányítói jeles szakemberek voltak, Sárközi Zoltán levéltáros, Sándor István néprajzkutató és Kápolnai Iván statisztikus munkássága kiemelkedő e tekintetben. 15 A monográfia néprajzi része végül is néhány kivételtől eltekintve nem új kutatási eredményeket tett közzé, hanem korábban már megjelent néprajzi tanulmányokból átszerkesztett fejezetek sora, mintegy gyűjteményes válogatásnak tekinthető. A zárófejezetben az egyik szerkesztő, Sándor István így fogalmazta meg a matyóság néprajzi képét: 16 „az a néprajzi kép, amelyet Mezőkövesd színes hagyományaival képvisel, sajátos történeti képződmény, melynek kialakításában földrajzi tényezők, történelmi események, migrációk éppúgy jelentős szerepet játszottak, mint a környező tájak kultúráival való állandó szerves összeköttetés. E hatások kereszttüzében azonban a hagyományok zárt helyi rendje uralkodik, sajátos áthasonító készséggel formálva lokális színezetűvé a nép szélesbedő szemhatárán feltűnő művelődési jelenségeket. A történelmi megpróbáltatások, a községre nehezedő gazdasági-társadalmi nyomás változatos formái, a hely túlnépesedése - Mezőkövesden sajátos módon inkább a hagyományos életmód és kultúra színeinek dús kibomlásához, mintsem szürküléséhez vezettek: hogy úgy mondjuk a hagyományos műveltség másodvirágzásának lehettünk itt szemtanúi. Ez a magyarázata annak, hogy a két világháború között a túlzsúfolt és periodikus elvándorlásra, summássorsra kényszerült község évtizedeken át mint a magyar falu reprezentatív képviselője jelenhet meg a hazai szemléletben, nemzetközileg pedig hazánk egyik legfőbb idegenforgalmi különlegességének számít." Az 1980-as években a Néprajzi Múzeum munkacsoportja, fiatal néprajzkutatók csapata kezdett új szemléletű kutatásokat Mezőkövesden, melynek célja a lokális népi kultúra, a matyó népművészet sajátosságainak és változásainak vizsgálata, a hagyományok és újítások viszonyának elemzése volt. Ez időszakban két kiállítás is készült a Néprajzi Múzeumban a matyó népművészetről, 1980-ban A népművészet születése, 1985ben pedig Népművészet, hagyományok és újítások címmel. A kutatások eredményeiként 14 A gyűjtések kéziratai a Néprajzi Múzeum Adattárában találhatók, a megjelent tanulmányokhoz lásd: Fél E., 1952. 408^115.; Morvay J., 1955. 31-64. 15 Sárközi Z.Sándor l, (szerk.) 1976.796. 16 Sándori, 1976. 777.
