Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„FELETTE SZORGALMAS ÉS HASZNOS MEZEI MUNKÁS" A summásság hatása a matyóságkép alakulására

Matyó summáslányok melles, nyargalásos kötőben, 1942. Rónai Dénes fotója a hagyományos viseleti normák, kötöttségek lazulásában, és az újdonságok, a divat, a másfajta ideálok elfogadásában, majd átvételében is. Ez a fajta „felvilágosultság" elősegítette, hogy a summásréteg az egészségesebb öltözködés, a higiéniai követelmények átvételében sokkal befogadókészebb volt, mint a kövesdi jógazdák. Főleg a 30-as években nagyszámban Németországba szerződött fiatal summásoknak volt ebben jelentős szerepe. A munkába ott már a német boltokban vásárolt ruhát hordták a fiatalok, s a viseletet csak „kimenőnek" vették fel, népviseletük tehát az idegenben egyre inkább jelmezszerűvé vált. A summás munkavállalással járó migráció továbbá sajátos öntudati válaszútra is állította a matyóságot. Erős közösségi tudatuk, hagyománytiszteletük, az otthoni normák, divatok követésének fontossága szembesült az idegenben látott másféle normákkal és divatokkal. Feltűnő, minden mástól eltérő viseletük egyrészt büszkeséggel töltötte el őket, „felvágtak" matyóságukra, de az egyre többféle tapasztalat, a kétségtelen negatív élmények, megjegyzések („cigányosak", elmaradottak stb.) bomlasztólag is hatottak. Györffy ezt írja:

17 „a matyó summás már unja, hogy mindenütt megbámulják, sőt kinevetik különös viselete miatt, ezért ha Kövesdet és környékét elhagyja, igyekszik minden matyó jellegzetességétől megszabadulni." 17 Györffy l, 1956. 56.