Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„FELETTE SZORGALMAS ÉS HASZNOS MEZEI MUNKÁS" A summásság hatása a matyóságkép alakulására

szeretettől áthatott, nagy lelkű egyének, mint a mi szeretve tisztelt főbíró urunk és főjegyző urunk, arra törekedjenek, hogy a summások helyzete gazdaságilag egészen másképpen legyen, mint ahogyan eddig volt." Az 1929-33-as gazdasági világválság, amely a magyar mezőgazdaságot katasztrofális helyzetbe hozta, a matyóságot különösen súlyos válságba sodorta. A szociális viszonyok teljes leromlása fenyegetett, a népbetegségek terjedtek, egyre feszültebbé vált a közhangulat. Mintegy 6600 matyó kereste a megélhetését summásmunkával, a gazdasági válság legnehezebb éveiben azonban nagy részük nem kapott szerződést sem, s az elszegődöttek munkabére is csökkent. Borbély-Maczky Emil vármegyei főispán segítséget kérő levele rávilágít a matyó summásság kilátástalan helyzetére is:

11 „Vármegyém községei közül egyedül Mezőkövesd az a hely, ahol óriási mezőgazdasági munkás felesleg van. Mezőkövesd községnek mintegy 10 000 summás munkása van, ezeknek kb. csak a fele tud hazai gazdaságokban elhelyezkedni. A mezőkövesdiek szívesen mennének is ki külföldre, tudomásom szerint azonban a katholikus egyház helyi képviselője, dr. Csepela Lajos apát-plébános magasabb összeköttetéseket is felhasználva, mindent elkövet, hogy mezőkövesdi munkás nem menjen ki Németországba." „Az 1930-as évek végén ugyanis sokan szerződtek el a németországi Pomerániába, s a keleti tengeri uradalmakba. A tulajdonos széleskörű reklámot csapott munkásokkal együttérző humánus érzéseinek. Elvitte a munkásokat a tengerre csónakázni, filmezték, fotografálták a „melegszívű tőkést" a munkásai között. Keresetüket azután el kellett vásárolni. Ládaszámra hozták haza a porcellán edényeket, szájharmonikát és kerékpárokat. Vasárnaponként valóságos biciklikorzó volt a főutca, színes zsinórral körülfont küllőjű bicikliken a Ihatyó lányok terebélyes szoknyájukat zsineggel kötötték körül"- írja Dala József.

12 A summásmunka tehát a két világháború közötti évtizedekben a megélhetés egyik alapjává válik, s a bérmunkában végzett varrással, mint téli pénzkereseti lehetőséggel kiegészülve a matyók egész generációjának alkotja gazdasági „stratégiáját", migráció, mobilitás és hagyományőrzés sajátos egységét, matyó keretek között. A summáscsoportok a munkaképes korú lakosságnak abból a rétegéből tevődtek össze, akik a családtól való több hónapos elszakadást meg tudták oldani. így mindenekelőtt a még nem házas legények és az eladólányok, valamint a középgeneráció alkotta a summásbandákat. Ezek a korcsoportok a helyi társadalomban is a középpontban álltak, az „élet delelőjén" tartottak, megjelenésük, viseletük is ezekben az életszakaszokban a legkifejezőbb, leglátványosabb. Hagyományosan ezek a korcsoportok alakították a helyi divatot, a viselkedési normákat. Identitástudatukban sajátosan asszimilálódott a matyó stílus, a helyi hagyományokhoz való ragaszkodás és az idegen környezetben szerzett, a világlátás kínálta új ismeretek, tapasztalatok. A néprajzi kutatás vizsgálta már, hogyan valósították meg a matyók a summásmunka szervezeti keretei között a sajátos matyó életforma summás változatát, tanulmányok mutatják be a barakkban való elhelyezkedés rendjét, annak berendezését, a summásbanda közösségi hierarchiáját stb.

13 A matyó viseletnek is kialakult egy summás változata, amelyben az otthoni matyó viselet normáihoz ragaszkodás igénye, valamint a megváltozott körülmények és a praktikum ötvöződik. 11 Idézi Sárközi Z, 1983. 24. 12 Dala J., 1975. 77. 13 Vö. Sándori, 1956. 185-196.; Zupkó B., 1966. 249-260.; Vida G., 1992. 63-72.