Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ugy állunk, mint buzaszem a két malomkő közt. És mithogy ez igy van, minden a mi nálunk történik, csak egy irányba történhetik. Én magyar szempontból csupán egy politikát ismerek: azt, hogy minden vércsepp, minden fillér, a magyar nemzet érdekeinek szolgáljon. Én ellenzéki álláspontomnál fogva ünnepélyesen tiltakozom azon vállalatok ellen, amelyek a magláji huszárok vérén kezdve, azon milliókig mentek, melyekre a mi népünk oly égetőn rászorult. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Történnek hivatkozások, példák, melyeket azt illető szónokok Angliából, Francziaországból, Olasz- és Németországból hoznak fel. A mi helyzetünk és azon népek helyzete lényegesen különbözik. Ott, hol az illető állam zömét egy compact nemzetiség, sőt még vallás szerint is egyöntetű nemzet alkotja, meghiszem, hogy a dynastikus érdekek azonosak a nép aspirantióival. De olyan conglomeratumban, minőt Ausztria-Magyarország képez, hol minden néptörzs, minden faj speciális érdekekkel bír s e specialis érdekeket mindenütt érvényesíteni törekszik, olyan monarchiában nem egyszer történik, hogy a dynastikus érdekek, diametralis ellentétben állanak az illető nép aspiratióival. Meghiszem, hogy a conglomérait monarchiákban megvan az, hogy azoknak uralkodói igyekeznek bizonyos ezernyi quadrátmértföld és bizonyos milliónyi nép felett uralkodni s ha az egyik végen vesztenek, törekszenek másutt foglalni tért. De azok a népek, melyek önállóságukra s rendeltetésükre rátartósak, kell, hogy belássák, miszerint ez az ő rovásukra történik. És mi, történjék bármi, tessék az bárkinek, vagy nem, magyarok akarunk maradni és azoknak kell maradnunk. Midőn én ezeknek kifejezést adtam, azt hiszem, kimondhatom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban oly insinuátiót látok, mely ellen protestálni vagyok kénytelen. Én a törvényjavaslatban oly veszedelmeket látok, melyek a közmorál ellen s legelső sorban, a magyar nemzet legszentebb érdekei ellen vannak irányozva, tisztán csak azért, mert itt már nem forog fenn az, hogy mit kivan a nép, mit az ország érdeke, [89] hanem az, a mi mások érdeke, a mi nem azonos az ország érdekével. Én ebből kiindulva, egyebet nem tehetek, minthogy a már kijelentett protestátiómhoz azt csatoljam, hogy teljes meggyőződésből a függetlenségi párt határozati javaslatához csatlakozom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1878-81. 2. Két hozzászólás a philoxera vastatrix ellen kötendő rendszabályok ügyében kötött nemzetközi egyezményről... szóló törvényjavaslat tárgyalásakor 1878. december 9. KN. 1878-1881. XI. 134-136. [134] T. ház! Ugy a magam mint azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsés vagyok, mindenekelőtt bátor vagyok kinyilatkoztatni, hogy a lausannei conventio beczikkelyezését pártolom és helyeslem. Helyeslem nem annyira azokért a positiv javaslatokért, a melyek közül már eddig is nem, egy a tudomány által vagy feleslegesnek, vagy pedig meg nem állhatónak bizonyult. Elfogadom főképen azért, a mi a conventio 5. czikkében fel van sorolva s a melynek szőlőtermése a rovar által megtámadtatik, solidaritásba lépnek, hogy kölcsönösen állapodjanak meg bizonyos eljárások felett, közöljék egymással mindazokat a tapasztalatokat, a melyek felmerülnek és igy az inductionak tágas tért nyitva, tegyék lehetővé, hogy számos ponton kutatva, egyik, vagy másik ponton történhetik oly tapasztalás, a mely valamennyinek javára fog válni. A conventio számos részlete kereskedelmi szempontok behatása alatt hozatott. Már pedig t. ház, egy baj, a minő specialiter a phylloxera, kereskedelmi szempontokból nem Ítélhető meg, az ez ellen hozandó rendszabályok kereskedelmi szempont alá nem foghatók. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a rovar életmódjánál, kicsinységénél fogva, a forgalom által terjesztetik leginkább annyira, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy a pylloxera bajt más szempont alá nem is lehet fogni, mint bármily más contagiumot, akár marhavészt, akár pedig pestist. Igy tehát a conventiónak azon pontjai, melyek a szőlőtőkék, szőlővesszők forgalmára vonatkozik, szerintem nem arra valók, hogy a bajt csökkentsék. Ide tartozik a második czikknek végső kikezdése, a melyben arról van szó, hogy szőlőnövények, vesszők és dugványok az a végre megjelölt vámhivatali állomásokon át az illető államok beleegyezésével hozhatók be. No már, t. ház, nem ismerek egyhamar államot, a mely bizonyos vámhivatali állomásokon át hozassa be magának esetleg a phylloxerát. A 3. czikk b) pontja alatt meghatároztatnak azon eljárások, a melyek a gyökerek szállításához kötvék