Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE
„LA képviselőház elhatározza, hogy saját kebeléből egy 9 tagból álló bizottságot választ, a végből, hogy az a kormány és Szeged városa hatóságának közbejöttével Szeged gazdasági és pénzügyi helyzetét, különös tekintettel az építési államkölcsönökre, megvizsgálja, arról a háznak tüzetes jelentést, esetleg oly concret javaslatokat tegyen, melyek alkalmasak arra, hogy a válság Szeged városáról elháríttassék. 2. A ház utasítja a kormányt, hogy az építési államkölcsön hátralékai alapján az ingó és ingatlan vagyonra vezetett végrehajtások az országgyűlési bizottság jelentésének és esetleges javaslatának elkészüléséig felfüggesszenek. Végre utasítja a kormányt, hogy tekintettel a Város rendkívüli helyzetére, terjeszszen elő egy törvényjavaslatot, mely a várost a kezesség alól felmenti" (KN.1884—87. VI. 262—269.). Az előbb ismertetett májusi beszéd után egy nagyobb időszak következett, amikor nem találjuk nyomát képviselőházi tevékenységének. Lehet, hogy ez idő alatt valami mással volt elfoglalva. Csak december 7-én szólalt fel újból, a képviselőházi ülésszakok időtartamának meghosszabbításánál fejtette ki véleményét [17]. Nem akarta elfogadni az ülésszakok öt évre való meghosszabbítását, abban a nép szuverenitási jogának megsértését látta. E téma tárgyalásánál foglalkozott a curia bíráskodási jogosítványaival is (KN. 1884—87. VII. 140—143), amelyet még később egy rövid hozzászólásában (KN. 1884—87. VII. 162.) is érintett. ,,T. ház! Evek óta munkásságomnak bizonyos részét annak szentelem, hogy a szerencsejátékokat tanulmányozva, annak káros befolyását a népre, egyáltalán a magyar társadalomra mentül alaposabban megismerhessem... Én ismerek számos mételyt, a mely a magyar nemzet és a magyar társadalom testén rágódik. De én nem ismerek súlyosabbat és megvetendőbbet, kártékonyabbat, mint épen a játékot, tudniillik a ferblit." E szavakkal kezdte beszédét 1885. december 9-én [18]. Említi a többi hazárd kártyajátékot is, olyanokat is amelyeket a törvény nem tilt, s említ eseteket, amikor hatósági közegeket is lekenyereztek, hogy tiltott játékokat bejelentsenek (KN. 1884—87. VIJ. 16.). Szeged város iskolaszéke, az önkormányzat támogatásával elhatározta, hogy Szeged szabad királyi város népiskoláiban márczius 15-ike és október 6-ika, mint a magyar történelemnek minden esetre két igen nevezetes és fontos napja megünnepeltessék, a megünneplés pedig akkép történjék, hogy az ifjúságnak a két nap jelentősége megmagyaráztatván, az ifjúság — kivévén az első elemi osztályt, mely valóságos kis gyermekekből áll — a templomba vezettessék. „ Az ünnepek megtartását betiltotta a szegedi tanfelügyelő a vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletére hivatkozva. Ez ellen nyújtott be interpellációt Herman Ottó (19. 1885. december 16. KN. 1884—87. VII. 282—283.). 1886. január 21-én a költségvetés tárgyalása kapcsán — a kulturális intézmények felügyeletéről fejtette ki álláspontját [20], tiltakozván az ellen, hogy az országos intézmények, közöttük pl. az operaház is a belügyminisztérium felügyelete alá tartozik (KN. 1884—87. VIII. 83—84.). A 19. század második felében egyre nagyobb jelentőségre tettek szert az ipari és mezőgazdasági szak és területi kiállítások és vásárok. Ezekkel Herman Ottó 1870-től kapcsolatba került, részt vett azokon, néhol a rendezésben is, de mindenképpen nagy jelentőséget tulajdonított nekik. Felszólalásában pártfogásába vette az 1885-ös országos kiállítás ügyét (21. 1886. jan. 29. KN. 1884—87. VIII. 264—268.).
