Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

Mindezeknél fogva utasítja a képviselőház a kormányt: terjesszen elő oly törvényjavaslatot, mely a főrendiház eltörlését kimondja" (KN. 1884—87. IV. 100—106.). Március 5-én és 7-én két rövidebb hozzászólást tett a selyemtenyésztés (KN. 1884—87. V. 73—74.) és a magyar gazdálkodás és kereskedelem, pl. gabonakereskedelem, folyami hajózás jobbítása ügyében (KN. 1884—87. V. 105—107.). Az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot március első napjaiban nyújtotta be a kormány; Herman Ottó 11-én fejtette ki az egész rendszert ellenző véleményét [13]. Némileg furcsállható, hogy ez a szociális kérdésekben oly fogékony, liberális politikus tulajdonképpen ellenezte a nyugdíjak megállapítását. A társadalom kettészakításának minősítette, mely szerint „az egyik fele, a mely dolgozik, töri magát és fárad, a míg a másik fél nem dolgozik, hanem élvezi mások fáradságának előnyeit". Hátrább így érvelt: „T. ház! Én először is a nyugdíjazásnak határozott ellensége vagyok, határozott ellensége vagyok pedig azért, mert az érdemest, a nem érdemestől nem különbözteti meg." (Azt hiszem, hogy az államhatalom képviselőinek tekintette a tisztviselőket — utalt pl. a miniszterek nyugdíjazására is és azért nem támogatta nyugdíjazás utáni javadalmazásukat.) Megemlítette pl. „az öreg Garibaldit, midőn az olasz király lábaihoz tette le a királyságokat, nem tért vissza Caprerába mezőgazdaságát folytatni? Vajon követelt-e ő nyugdíjt, kegydíjt, elismerést. Nem. Megtette kötelességét és ezzel, beérte" (KN. 1884—87. V 138—140.). A következő két alkalommal két intézményi építéssel kapcsolatos ügyet támogatott. Április 23-án a szegedi színház építését szorgalmazta [14]. Az árvíz elpusztította a korábbi épületet. Egy korszerű színházért harcolt, amelynek a tűzvédelme is korszerű, például említette a bécsi „Ring-színház" és egy amerikai fából készült előadóterem katasztrófáját (KN. 1884—87. VI. 24—25.). Május 6-án a Ludovica-akadémia építésével kapcsolatban a városi közparkok fenntartásának szükségességére hívta fel a figyelmet [15]. A minden ügyet a társadalmi oldalról vizsgáló tudós, itt sem tagadta meg magát: „Hanem constatálni való tény az, hogy Budapest város mortalitása kivált a gyermekvilágban óriási nagy és hogy három tényező az, melyre az főképen reancalható: az első a rossz levegő, a második a rossz víz, a harmadik a mozgás hiánya. És Budapest városa midőn építkezési és berendezési terveit megcsinálta, elfeledte, hogy síkságon fekszik, hogy minél több parkot kell létesítenie, hanem csak arra gondolt, hogy a házakat egymás hátára és a közönséget a tiszta lég szívásától systematice elzárja." Tiltakozott az ellen is, hogy „az emberiséget classificalják, pórnépre, alsóbb rétegekre, felsőbb és legfelsőbb rétegekre" (KN. 1881—87. VI. 198.). 1885. május 9-én képviselt városa, Szeged, sokszor szóvá tett árvíz utáni újjáépítésének fontos, sőt aggasztó financiális kérdését vetette fel [16]. (Az igen hosszú beszédből a lényeget igyekeztem közölni, itt abból kiemelni is nehéz.) Részben Tisza Lajossal, Szeged első kerületének képviselőjével, aki egyben a királyi biztosi feladatokat is ellátta pörölt több tekintetben. Arra igyekezett — továbbá rámutatni, hogy az újjáépített Szeged a régióban „közmívelődési központtá ... forgalmi és kereskedelmi központtá fog tétetni."Az újjáépítés lényegében megtörtént, most az állami kölcsönök visszafizetésének ütemezése képezi a gondot. A gondok megoldására két pontból álló határozati javaslatot is nyújtott be: