Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

1885. év januárjában folytatta hatalmas aktivitását, a tizenkilenc ülésnapon összesen tizenegy alkalommal szólalt fel, illetve mondott általában tartalmas beszédet. 14-én az 1885. évi állami költségvetés kapcsán többen a földmüvelés az ipar és a kereskedelem tőkehiányáról beszéltek. Ezzel kapcsolatban fejtette ki véleményét elég részletesen Herman Ottó is [7]. Tulajdonképpen kikelt az ún. „talajjavító bank" létesítése ellen, azt tartván, hogy először a tőkehiányos hitelszövetkezeteket kellene talpraállítani: „Én a magam részéről kimondom azt, hogy a hitelt minden körülmények közt, rendkívüli szükséglet kell hogy legyen s az államnak az ő dolgainak javításában sohasem lehet a hitelre fektetni a fősúlyt, hanem arra, hogy az összes gazdasági feleslegük legyen, hogy kiterjeszthessék az ipart, a mezőgazdaságot stb. szóval, hogy vagyonosodás lévén, haladás következzék." Téziséhez példákat említ a filoxéra elleni védekezés, a szepességi bányászat, a villamosság, az ún. műipar stb. területéről (KN. 1884—87. II. 378—381.). A magyar szőlészet és borászat helyzetéről január 19-én ismét beszélt [8], Ujabb külföldi példákra hivatkozással, lehetőséget látott arra, hogy a borok beltartalmi és szeszfok stabilizálását némi beavatkozással is lehessen segíteni. Először tisztázni óhajtja a fogalmakat: „... kénytelen vagyok constatálni, hogy valahányan csak felszólaltak, a minisztereket sem véve ki, összetévesztették e két címet és hol borgyártásról, hol borhamisításról beszéltek, pedig ez nem egy és ugyanazon dolgok..." Mindezek mellett ellenezte a mintapincészet fenntartását is, amely nem segítheti a magyar borászat kivitelezének esélyeit. Határozati javaslatot is nyújtott be az állami mintapincészet megszüntetésére (KN. 1884—87. 111.80—82.). 1885. január 20-án szorgalmazta a szerencsejátékok, elsősorban a lóversenyek és a lutri, (KN. 1884—87. III. 102—103), illetőleg a szendrői filoxéra állomás megszüntetését (KN. 188—87. III. Ill—112.). Az éves költségvetés tárgyalásának ürügyén, a magyar egyetemek helyzetéről adott áttekintést 1885. január 23-án [9]. A nagyformátumú Képviselőházi Naplóban több mint 8 oldalas beszédében az egyetemek gondjainak részletes ismertetése mellett sok más mindenről is szólt; pl. a gyermekhalandóságról, hazánk északkeleti részén élő orosz nemzetiségű lakosság műveltségi helyzetéről, a nepotnizmusról, a protekcionizmusról és a valláserkölcsi oktatásról. Az egyetemek, közöttük a tanárok és a diákok helyzetét — igen tájékozottan — sok számadattal igazolta: „Elmondom, hogy a számadatok akkép jutottak kezembe, hogy egy proletár egyetemi tanár hozta hozzám. Egyetemi tanár ugyanis kétféle van; proletár és nábob." Kritikával illeti az órák kötelező és szabadonválaszthatóvá osztását, így a hallgatók rendszeresen nem hallgatják az ún. nem kötelező tárgyakat, pedig azok előadói szokszor jobbak lennének. A gondosan adatolt összegzését egy jellemző adattal zárja: „Nemrég felemlíttetett (1) az, hogy milyen feltűnő az, hogy a bécsi egyetemen a magyarok egész invasiót képeznek, szerfölött nagy számmal vannak künn". E jelenség okának azt találja, hogy ott nem kell szigorlati- és vizsgapénzeket fizetniük, mint a magyar egyetemeken (KN. 1884—87. III. 172—175.). 1885-ben némileg meginoghatott Herman Ottó helyzete a képviselőházban, de lehet, hogy romló hallása tette nehezebbé a munkában való aktív részvételt. Január 24-én Pulszky Ágosttal tűzött össze egy gúnyos megjegyzés kapcsán (KN. 1884—87. III. 199.). Hetman Ottó ezt a következőképpen tette szóvá: „... ő engemet minden lében kanálnak mutat be, ő reá én olyan joggal alkalmazhatom, mint ahogy ő alkalmazta én reám..." Pulszky a következőképpen válaszolt: „O sértve érezte magát az által, hogy én egyszerűen azon