Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

sok az egészségtelen pincelakás, s kifogásolta az ésszerű városrendezést, a nyilvános terek és kertek hiányát (KN. 1881—84. XVII. 57—58.). Május 7-én Szeged rekonstrukciós munkálatait, és az ahhoz biztosított államkölcsön törlesztésének gondjait hozta szóba, bizonyos haladékot kérvén a visszafizetéshez. Felvetése nyomatékául interpellációt is nyújtott be a pénzügyminiszterhez (KN. 1881—84. XVII. 156—157.). Magyarország mezőgazdasági exportjának legfontosabb tárgya a középkortól folyamatosan a bor volt, amelyet elsősorban az ismert, történeti borvidékeken készítettek. A már többször említett filoxéra, Európában és hazánkban, éppen ezekben az évtizedekben szinte teljesen elpusztította a szőlőtöveket. Ez időben — mint láttuk, s még a következőkben is tapasztalni fogjuk — igen sokat foglalkozott a képviselőház is. A szőlőkkel, a borokkal, elsősorban az új szőlőtermesztési területeket és lehetőségeket keresték. Tudatosodott — továbbá az a felismerés is, pl. Herman Ottó tudatában is, hogy a bor készíthető, sőt készítendő is abban az értelemben, hogy az folyamatosan, éveken és évtizedeken át mindig olyan ízű, tartalmú és tulajdonságú maradjon. Korábban Herman Ottó is azon az állásponton volt, hogy semmiféle módon nem szabad hozzányúlni a musthoz, a magától kiforrt borhoz. Csak igen nehezen, a nemzetközi igények és szokások alaposabb megismerése vezetett el oda, hogy elfogadja a borkészítés jobbító, sztenderdizáló munkálatait. Alakuló véleményének egyik állomása május 12-én elmondott beszéde [71], amelyben azonban keményen ellentmond a hamisításnak is (KN. 1881—84. XVII. 198.). Május 14-én, utolsó előtti megszólalásában ismét felvetette a Tisza Sövényháza— szegedi árterületének ügyeit, illetőleg általánosságnak az árvízmentesítő társulatok már említett gondjait (KN. 1881—84. XVII. 130—231.). Utolsó beszédében [72] Magyarország erdőinek állapotát és erdészetének helyzetét ismertette. Elsősorban az erdők rendszeres kitermelését vetette össze a lakosság igényeivel. Igen érdekes, hogy a történelmi ország hatalmas erdőségei sem tudták ellátni — legalábbis Herman Ottó véleménye szerint — a szükségleteket: „... daczára annak, hogy Budapest lakosságának nagy része kőszenet használ fűtésre, mégis átlag egy és fél köbméter fa szükséges minden lakosra..." s ez több mint a hozadék. Letaroltak hatalmas területeket, a telepítés nem elegendő, sok helyütt az erdőirtásokon földműveléshez kezdtek. „Én tehát mindezek után, miután az erdő gazdálkodásban egy Magyarországra véghetetlenül fontos értéket látok ... hogy ezen alap mely megteremtendők magukból az erdőkből, új erdőkre fordíttassék... (KN. 1881—84. XVII. 239—240.). 3. 1884—1887-es ÜLÉSSZAK Ez volt Herman Ottó harmadik ciklusa a parlamentben, ahová ismét Szeged-Alsóváros képviselőjeként jutott. E ciklusban elmondott beszédeiből negyvennégyet válogattam ki, néhányat kihagytam. Pontosabban megfogalmazva negyvennégy beszédéből válogattam részleteket. Tevékenységéről elöljáróban itt is megfogalmazhatjuk azt, hogy aktivitása ebben az időszakban sem csökkent, az ami még jellemzőbb, beszédeinek tematikája