Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

néprajzi múzeumra vonatkzó passust, mint óhajtást, a maga jelentésébe is felveszi. Én csak azt vagyok bátor a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy a legbecsesebb néprajzi anyag, melyben határozottan nagy kincs rejlik, mely nélkül saját népünket soha tökéletesen meg nem ismerhetjük, mely nélkül annak ethnographiai elhelyezését egyáltalában fel nem foghatjuk, hogy ez a becses anyag, a mint a közlekedés terjed különösen a centralis Magyarország körében rohamosan pusztul. Hogy e becses anyagból ez idő szerint még annyit, a mennyit lehet, megmenthessünk, felhivom a t. ház figyelmét, hogy egy néprajzi múzeum felállításáról a maga idejében törvényhozási uton is gondoskodjék. Itt nem fektetek súlyt egy külön palota építésére, én csak azt óhajtom, hogy az eddig már igen szép számra menő néprajzi tárgyak a tanulmányozásra nézve hozzáférhetőkké tétessenek. Ez volt, t. ház, a mit a mai ötletből a t. háznak és a minister urnák becses figyelmébe ajánlani bátor voltam. (Élénk helyeslés balfelől.) 1887—92. 10. A filoxeravészről és a szegedi rakpartról 1890. február 10. KN. 1887—1892. XVI. 201—205. ... [202] T. ház! E kérdésben én csupán azért szólaltam fel, hogy csekély erőmhöz képest iparkodjam paralisálni azt a nagy kárt, melyet a t. képviselő ur nevének nagy hangzásánál s széles körben ismert voltánál fogva a szőlőszeti körökben okvetlenül okozni fog, mert egy ilyen beszéd hatását száz beszéd sem képes gyökeresen ellensúlyozni. T. ház! Az egyszerű, tiszta és világos s ezt az országos phylloxera-bizottság megállapodásai is tisztára kimutatták, hogy van jelenleg több mód, melylyel a phylloxera ellen sikresen lehet védekezni; ott van például a gyérítési eljárás, ott van mindenekelőtt az immúnis homok, melyre nézve Kerkápoly Károly volt minister és országgyűlési képviselő — ki annak idején a legmakacsabban ellenezte a homokszőlő-mívelést — most elismerte, hogy a homokon termett vörösbort szívesen veszik meg ugyanazon az áron, melyen megveszik a Gellérthegyit; ott van az elárúsítási mód és az amerikai fajokkal való mívelési mód vagyis az ojtási mód. De, t. ház, mikor mi ezeket megmutattuk, már az országos bizottságban is felhangzottak bizonyos óhajtások, a melyek itt sorról-sorra folyton ismétlődnek, a melyek ellenében épen a szakférfiak küzdöttek leghatározottabban, de a melyeket épen azok propagáltak, a kik hatalmas szavukkal felvilágosítást nyújthattak, más egészséges irányt mutathattak volna. Ezt a dolgot, a t. kormány minden szakministere, Tisza Kálmántól kezdve veheti tudomásul s ez az, hogy rászoktatták a nemzetet minden mívelési ágban arra, hogy „adjon és tegyen a kormány". Beszéljünk számokkal. Magyarországon ma a szőlőszetnek 200.000 holdja oda van. Szénkénegezést folytatnak kilenczszáz s egynéhány holdon, amerikai oltványokkal van regenerálva talán öt hold mondjuk, hogy kerekszámban ezer hold van regenerálva és 199.000 hold el van pusztulva. És akkor odaállnak s azt mondják, hogy adjon az állam és tegyen az állam. Honnan és mivel? A kik e nemzet öntevékenységét megzsibbasztották, azoknak lelkiismeretére háramlik ez (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől) nemcsak ezen, hanem minden téren. A helyett, hogy az öntevékenységet és munkálkodást felébresztették és ápolták volna, ugy, hogy az úgynevezett szakministemek csak az volna a feladata, hogy a lüktető munkának irányzatokat adjon, hogy azt úgyszólván bizonyos keretekben tartsa, most az emberek tömegesen odaálIának és azt mondják: „Adjatok és tegyetek!" [203] S e helyütt megemlítem azt, a mit az országos bizottságban mondottam, hogy hiszen adtak szénkéneget a megyéknek s azt mondták, hogy mindenkinek rendelkezésére áll; de tapasztalták azt, hogy senki sem jött szénkénegért sem leszállított áron, sem ingyen, mert azt mondták, hogy nincsen fecskendő, kértek fecskendőt és utoljára embert a fecskendőhöz, a ki nekik azt a szénkéneget befecskendezze. ... Elismerem, hogy a minister ur megadta az engedélyt arra, hogy azon szakemberek vizsgálatai, a kik a rakpart öszeomlása ötletéből Szegeden összejöttek és Klimm Mihály műegyetemi rector elnöklete alatt tanácskoztak, azoknak egész elaboratumát publicáltatta a mérnök és építész-egylet közlönyében. Azonkívül kitétette a mini ser ur az összes felvilágosító rajzokat a ház irodájában ugy, hogy az iránt, a mi a leroskadást és az abból folyó szükséges munkálatokat illeti, meglehetősen tiztában vagyunk. De a dolog genesise a kérdések kérdése. Tiszta és világos dolog, mely ellen szót sem lehet felhozni,