Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ezt a magam részéről szintén fontosnak tartom, de fájdalommal kell constatálnom, hogy a magyar történelmi fegyverzeti múzeum a bécsi arsenálban van, egy része pedig az ambrási gyűjeményen. Én nem szeretném a fegyverzeti muzeumot a magyar nemzeti múzeummal hozni kapcsoaltba, mert ez elvégre katonai dolog és legjobb, ha egyszer a magyar — úgynevezett — Zeughausban lesz bemutatva, hogy lássák a fegyverzet fejlődését. Annyit beszélünk és olyan sűrűn palotákról, paloták emeléséről s az látszólag nagyon szép dolog, de mindez a mi fejlődési és anyagi viszonyainkat tekintve meglehetősen légvárak építése; de rationális szempontból is légvárak. Én constatálni kivánom, hogy oly hatalmas nemzet, mint az angol, csak most, az újabb korban rendezte múzeumi ügyeit. Előbb a kincseket gyűjtötte fel és csak ezekhez képest szabja az épületet. Arra is akarok utáni, hogy az austriai részekben, a melyeknek gyűjteményei magyar kincsekből is gyarapodtak, csak most építettek megfelelő muzeumot. Nekünk nem szabad onnan indulni ki, már számuk csekélysége és állami jövedelmeink fogyatkozásánál fogva is, hogy angol szempontokat alkalmazzunk. Én meg vagyok győződve, hogyha mi ilynemű intézeteinknél takarékoskodunk a helyben, ha a helyet jobban kihasználjuk, ha a magyar nemzeti múzeumban egyebek közt behozzuk a gallériarendszert azon nagyon magas termekben, ha nem azt követjük, hogy minden kis tárgy akár lényeges akár nem, ki legyen állítva és szemlélhetővé téve, még igen sokáig fog szolgálni azon nemzeti múzeum a maga czéljának és bevárhatjuk azt az időt, a mikor egyes részek kiköltözhetőkké lesznek. Felkérem a t. minister ur figyelmét különösen arra, hogy a nemzeti múzeum épülete a 38-iki árviz előtt terveztetett és már építésben is volt, mikor az árviz magasságát látták. Meggyőződött az illető építész és vezető, hogy a múzeum kissé alant van tervezve. Az eredeti terv szerint azok a mostani katakombák az épületek alatt lettek volna a tulajdonképeni földszint. Az épületet magasabbra tették, de az épület alatt a rengeteg, félig száraz és valóságos katakomba helyiségek megvannak. Ha ezt a részt az udvar felől kiássuk és az ki tud szikkadni, száradni, ott kőneműek roppant számmal elhelyezhetők mindaddig, mig módunk lesz a gyűjteményeket decentralisálni és az egyes csoportoknak külön épületeket emelni. Én a mellett vagyok, t. ház, a mit Fenyvessy t. barátom különösen hangsúlyozott, hogy ezt az egyetlen sikerült és szép intézetünket ne rontsuk el. A közoktatásügyi bizottságban felhangzott az az érvelés is, melyet Thaly Kálmán t. barátom közegészségügyi szempontból felhozott. És van még egy, t. képviselőház, a mit különösen minden művelt külföldi constatai, a ki a Gellért-hegyről néz le Budapestre, hogy tudniillik a múzeum az egyetlen épület, a melyet meg lehet nézni kívülről is, hogy az a főváros, a melynek módjában volna egészen az Al-Dunáig kiterjeszkedni, házat házra épít. Az operát nem lehet megnézni, a Basilika már be van építve s minden középületünk olyan, hogy azt senki a világon élvezni nem képes, mert arányai a szemnek hozzáférhetetlenek. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy a múzeum ugy, a mint van, egy kis rationális átalakítás mellett még igen sok tárgyat foglalhat magában. A mi a képzőművészek tekintetében fontos, azt kifejeztem már a közoktatási bizottságban is, hogy tudniillik építtessék, a mint lehet, egy országos képtár, ha tetszik egy képzőművészeti palota, mert az tény, hogy képtáraink rosszul vannak elhelyezve, az egyes képek is oly helyen vannak, hogy azokat sem élvezni, sem megtekinteni nem lehet, tanulmányozni pedig legkevésbé sem. Ha a palota meglesz, ha az országos képtár egyesítve lesz a múzeum képtárával: akkor a természetrajzi és egyéb ágak kellő helyet fognak nyerni a múzeumban s akkor ez az épület még számos éven keresztül, mint a magyar tudományosság központja, igen jó szolgálatokat fog tenni. Igen szívesen hallom azt, sőt óhajtom, hogy jussunk is el egyszer odáig, hogy minden fontos tárgynak külön palotát építhessünk, de csak akkor, ha ezen tárgyak már annyira felgyűltek, hogy látjuk a gyűjtemények tagolását, a mikor azután az épületeket is rationalisan az anyaghoz képest leszünk képesek felépíteni. Még csak egy egészen rövid fejtegetésre vagyok bátor a t. ház figyelmét kikérni. (Halljuk!) Ez az, hogy nálunk a musealis ügyekben egy tárgy mindeddig igen kevés figyelembe részesült, pedig ezt most Európa szerte felkarolták, mert annak elhanyagolása többé lehetetlen. (Halljuk!) Ez a néprajz kérdése. Erről már gyakrabban volt szó, t. ház. Felhozatott ez a közoktatási bizottságban is. A t. minister ur maga is elismerte ennek fontosságát, a bizottság pedig azt határozta, hogy egy, a