Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nemzet közszelleme is, hanem keresik az elzárkózottságban, a laboratóriumi munkálatokban, a különálló „szakkörben". Azok a termékek a melyek onnan kijönnek, elismerem, hogy alaposak, elismerem, hogy a tudomány magaslatán is állanak, de azoknak a nemzet culturájában nincs meg semmiféle előzményök (Ugy van! a szélső baloldalon.) és a ki azokat meg akarja érteni, eltekintve nyelvezettől és egyébtől, az legyen elkészülve, hogy egy nyolcz oldalból álló értekezéshez előbb egy egész idegen nyelvű könyvtárt vásároljon magának. T. képviselőház! A tudományos aristocratismus egy oly vonása az, a mely nem egyeztethető össze a nemzet culturális állapotával mert nekünk szem előtt kell tartanunk — s ezt nem tagadja a háznak egyik oldala sem — hogy mi a cultura tekintetében hátra vagyunk maradva, hogy nekünk nemcsak hézagot kell pótolnunk, hanem odáig kell jutnunk, hogy mint a minister ur tegnapi beszédében érintette, ne csak a tanügy terén, ne csak itt benn, hanem a külföldön is felvehessük értelmi téren a versenyt, nem mint másolók, nem mint majmolok és legkevésbé mint olyanok, a kik e hazában bent azt mondják: a magyarok nem értenek meg minket, de a külföld minket nagyra tart, a külföldön ellenkezőleg azt mondják: igaz, hogy önök rólunk itt nem tudnak semmit, de annál nagyobbra becsül minket a magyar nemzet maga. (Tetszés bal- és szélső balfelől.) ... 1887—92. 3. Tisza Kálmán miniszterelnök tevékenységéről 1889. június 8. KN. 1887—1892. XII. 383—386. [383] A mi bennem t. képviselőház ezt a meggyőződést megérlelte, ez az, hogy én a hazaárulásnál is nagyobb bűnt ismerek. Megmondom melyiket. (Halljuk!) Én nem féltem a magyar nemzetet akkor, ha anyagilag megkárosítják; én nem féltem a magyar nemzetet akkor, ha erőszak nehezedik reá, én nem féltem a magyar nemzetet még akkor sem, hogyha elárulják. Mert a magyar nemzetnek története bizonyítja, hogy a legnagyobb súly és teher alatt mindannyiszor feltámadtak a nemzetben az őserők és visszavívták a nemzetet arra a létre, a melyet azelőtt birt. De mitől féltem én a magyar nemzetet és mi az, a [384] mi engem arra indít, hogy itt kimondtam azt a meggyőződésemet, hogy be kell következnie Tisza Kálmánnak a miniszterelnöki székből való elsepretése? Ez az, hogy jaj annak a nemzetnek, a melynek politikai vezető férfiai a nemzet egy részének, annak, a melyre hatalmukat alapítják, becsületességét, erkölcsösségét megmételyezik. (Nagy zaj. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A kifosztott, elnyomott nemzet megtalálja majd vagyonát. (Igaz! Ugy van! a szélső balon. Nagy zaj és felkiáltások: Nem szabad fenyegetni! Készakarva izgatni akarnak bennünket!) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, itt izgatásról nincsen szó! (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások szélső balfelől: Krajtsik tette! Nem félünk a fenyegetéstől!) Tehetnek, a mit akarnak; és kinyilatkoztatom, hogy kész vagyok napestig is itt állani és várni, mig csend lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt mondtam, hogy nem féltem a magyar nemzetet sem az elnyomatástól, sem a megkárosítástól, mert létének visszaszerzésére meg fogja találni az idők folyamán az utat és módot; de az erkölcsiségében megtámadt, megmételyezett nemzetnek ereje nincsen többé. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha bennem nem csak a politikai ellenfél, hanem a valósággal gyűlölő ember szólal meg Tisza Kálmánnal szemben, ennek oka az, mert ő megmételyezte a nemzet erkölcsi érzelmeit. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van! Éljen Herman Ottó!) T. ház! A ki ily szót kimond, az tartozik azt bizonyítani. A ministerelnök beszédében első érvelésének fő súlyát, midőn a választások tisztaságáról volt szó, vájjon mire fektette? Arra fektette, hogy Lónyay Menyhért ministerelnöksége alatt az állapotok még sokkal rosszabbak voltak. Hát ez parlamentbe való érvelés? (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van! Szégyen!) Én Tisza Kálmánnal szemben kimondtam azt, hogy Lónyay Menyhértnek úgynevezett véres választásai után volt még Magyarországon 21 választókerület, mely becsületből választott, hova soha bor és pénz sem hatott be és ez a 21 választókerület összeolvadt ma, mint jól tudom, háromra, mert ezen 21 választó-kerületekben bevitték az ellenpártokba a bort, a pénzt és az erkölcstelenségeket (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és akadtak bizonyosak, a kik felállítanak pusztai kapitányságokat, káplárságokat