Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nemzet közszelleme is, hanem keresik az elzár­kózottságban, a laboratóriumi munkálatokban, a különálló „szakkörben". Azok a termékek a melyek onnan kijönnek, elismerem, hogy alaposak, elismerem, hogy a tudomány magaslatán is állanak, de azoknak a nemzet culturájában nincs meg semmiféle előz­ményök (Ugy van! a szélső baloldalon.) és a ki azokat meg akarja érteni, eltekintve nyelvezettől és egyébtől, az legyen elkészülve, hogy egy nyolcz oldalból álló értekezéshez előbb egy egész idegen nyelvű könyvtárt vásároljon magának. T. képviselőház! A tudományos aristocra­tismus egy oly vonása az, a mely nem egyeztet­hető össze a nemzet culturális állapotával mert nekünk szem előtt kell tartanunk — s ezt nem tagadja a háznak egyik oldala sem — hogy mi a cultura tekintetében hátra vagyunk maradva, hogy nekünk nemcsak hézagot kell pótolnunk, hanem odáig kell jutnunk, hogy mint a minister ur tegnapi beszédében érintette, ne csak a ta­nügy terén, ne csak itt benn, hanem a külföldön is felvehessük értelmi téren a versenyt, nem mint másolók, nem mint majmolok és legke­vésbé mint olyanok, a kik e hazában bent azt mondják: a magyarok nem értenek meg minket, de a külföld minket nagyra tart, a külföldön el­lenkezőleg azt mondják: igaz, hogy önök ró­lunk itt nem tudnak semmit, de annál nagyobb­ra becsül minket a magyar nemzet maga. (Tetszés bal- és szélső balfelől.) ... 1887—92. 3. Tisza Kálmán miniszterelnök tevékenységéről 1889. június 8. KN. 1887—1892. XII. 383—386. [383] A mi bennem t. képviselőház ezt a meggyőződést megérlelte, ez az, hogy én a ha­zaárulásnál is nagyobb bűnt ismerek. Megmon­dom melyiket. (Halljuk!) Én nem féltem a ma­gyar nemzetet akkor, ha anyagilag megkárosítják; én nem féltem a magyar nemze­tet akkor, ha erőszak nehezedik reá, én nem fél­tem a magyar nemzetet még akkor sem, hogyha elárulják. Mert a magyar nemzetnek története bizonyítja, hogy a legnagyobb súly és teher alatt mindannyiszor feltámadtak a nemzetben az őserők és visszavívták a nemzetet arra a lét­re, a melyet azelőtt birt. De mitől féltem én a magyar nemzetet és mi az, a [384] mi engem arra indít, hogy itt kimondtam azt a meggyőző­désemet, hogy be kell következnie Tisza Kál­mánnak a miniszterelnöki székből való elsepre­tése? Ez az, hogy jaj annak a nemzetnek, a melynek politikai vezető férfiai a nemzet egy részének, annak, a melyre hatalmukat alapítják, becsületességét, erkölcsösségét megmételyezik. (Nagy zaj. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A kifosztott, elnyomott nemzet megtalálja majd vagyonát. (Igaz! Ugy van! a szélső balon. Nagy zaj és felkiáltások: Nem szabad fenyegetni! Ké­szakarva izgatni akarnak bennünket!) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő ura­kat, itt izgatásról nincsen szó! (Helyeslés jobb­felől. Nagy zaj és felkiáltások szélső balfelől: Krajtsik tette! Nem félünk a fenyegetéstől!) Tehetnek, a mit akarnak; és kinyilatkozta­tom, hogy kész vagyok napestig is itt állani és várni, mig csend lesz. (Helyeslés a szélső balol­dalon.) Én azt mondtam, hogy nem féltem a ma­gyar nemzetet sem az elnyomatástól, sem a megkárosítástól, mert létének visszaszerzésére meg fogja találni az idők folyamán az utat és módot; de az erkölcsiségében megtámadt, meg­mételyezett nemzetnek ereje nincsen többé. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha bennem nem csak a politikai ellenfél, hanem a valósággal gyűlölő ember szólal meg Tisza Kálmánnal szemben, ennek oka az, mert ő megmételyezte a nemzet erkölcsi érzelmeit. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van! Éljen Herman Ottó!) T. ház! A ki ily szót kimond, az tartozik azt bizonyítani. A ministerelnök beszédében első érvelésének fő súlyát, midőn a választások tisz­taságáról volt szó, vájjon mire fektette? Arra fektette, hogy Lónyay Menyhért ministerelnök­sége alatt az állapotok még sokkal rosszabbak voltak. Hát ez parlamentbe való érvelés? (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van! Szégyen!) Én Tisza Kálmánnal szemben kimondtam azt, hogy Lónyay Menyhértnek úgynevezett vé­res választásai után volt még Magyarországon 21 választókerület, mely becsületből választott, hova soha bor és pénz sem hatott be és ez a 21 választókerület összeolvadt ma, mint jól tudom, háromra, mert ezen 21 választó-kerületekben bevitték az ellenpártokba a bort, a pénzt és az erkölcstelenségeket (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és akadtak bizonyosak, a kik felál­lítanak pusztai kapitányságokat, káplárságokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom