Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

az orvosoknak néha immel-ámmal való utánnézését; de azt a radicalis eljárást, a mely szükséges, hogy egy baj megakasztassék, megfékeztessék, az Magyarországon, a ritkaságok közé tartozik. És vájjon miért? Mert Magyarországon, fájdalom és ezt kimondom itt a törvényhozásban, az emberi életnek még nincs meg az a becse, mely azt megilleti. Mutatkozzék csak valamelyik ménesben a lovak körül valamiféle baj, (Ugy van! Ugy van! szélső baloldalon) milyen szaladgálás, milyen munka, milyen felindulás van ott! Nincs az a költség, mely megtagadtatnék; a biztosok mennek, a biztosok tesznek, itt elzárnak egyszerre mindent, mert a becses ló veszélynek van kitéve, az vagyont repraesentál, az ember az semmi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, semmi sem jellemzőbb, mint a mit mult nyáron Budaepsten, a hol a cholera felütötte a fejét, láttunk. A hatóság részéről vergődést, czivakodást gyanúsításokat az orvosok és a tanácsosok közt egymás ellenében, a vége az lett, hogy a ministemek kormánybiztost kellett kiküldeni, a ki a veszekedő compania közt rendet csináljon. Ha ez igy van az ország kellő közepében a fővárosban, vájjon mit várhatunk a vidéken, a hol a dolgok sokkal lanyhábban mennek, a hol sokkal inkább olyanok, hogy ma is a jó Isten akaratára bizzák. Én mondom még egyszer, hogy sajnálom nagyon, hogy a közegészségügyi kérdés ezen házban soha sem tárgyalható oly praecisióval, mint a minővel tárgyalnunk kellene, hogy a mint azon dolgok, a melyeket itt foganatosítani akarunk, igenis megállanak talán a forumok ítélőszéke előtt, de megakadnak rögtön, hogy ha felvettetik a kérdés, hogy a végrehajtás tekintetében miféle garantiák vannak. Ezen garantiák semmik. Én rá akarok mutatni, hogy Magyarországon az orvosi kar és annak tekintélye nem áll azon magaslaton a hatósággal szemben, a melyen annak állani kellene. Ne ámítsa magát senki. A t. ministerelnök ur TI83] már egyszer bólintott a fejével, mikor ezt felhoztam. Nem arról van szó, mikor a baj kiüt, hogy a központi biztos cselekedjék, hanem arról, hogy a hatóságnak meg vannak a maga közegei, orvosai, hogy ezek intézkedjenek és biztosíttassanak emberileg mindazon feladatok, a melyek arra szükségesek. Én kimondom egyéni nézetemet ugy a mint érzem, hogy én sokkalta jobban látnám biztosítva a himlő ellen a társadalmat akkor, ha annak kitörésekor a hatóság megtenné valóban a maga szigorú intézkedéseit és a végrehajtás iránt felügyelne, a mi nem egyéb, mint a betegeknek elkülönítése, mint oly hypotheticus eljárással a minő a himlőoltás. Én nem álltatom magamat, bizonyos, hogy dr. Jenner találmánya a maga idejében morális hatása szerint nagyszerű volt. Igaz, hogy ragyavert embert sokkal nagyobb számban láttunk ezelőtt,mint most; de még kérdés, vájjon a himlőoltás következménye volt-e, vagy annak kifolyása, hogy a nemzetek, egyáltalában a társadalom szervezettebb, hogy a társadalmi viszonyok javultak, hogy a közkórházak sem azon borzasztó botrányos intézetek, a mik voltak ezelőtt, hogy a ki a kórházba került, a társadalomból ki volt zárva. Tehát általában constatálom, hogy a civilisatio a betegségre nagyobb hatással van, az orvosi dolgok tágabb körre terjedtek, szerintem ez csökkenti a bajt. Én csak arra akartam utalni, hogy ma még nem vagyunk ott és különösen Magyarországon nem vagyunk ott, hogy ne tegyünk ezen dologban többet, még pedig egész erélylyel. Mert a ki látja Magyarország municipiumaiban azon pöczerendszert, azzal a szenynyel és elhanyagoltsággal s ezt ugy ismeri, mint én, annak fogalma van, hogy ott általában minden ragályos nyavalya tenyésztő fészket talál és onnan nem űzhető ki. ... 1884—87. 43. Háborúról, katonaságról és Európa békéjéről 1887. március 26. KN. 1884—1887. XVI. 242—248. ... [243] T. ház! Tekintsenek önök, már most katonai és diplomatiai szempontból az általános felfogásra. Eurpópában a helyzet bizonytalan; a háborútól minden ember fél, az emberiség keresi a vezető elvet, a kibontakozás elvét. Megülnek egy nagy jubileumot Berlinben, egész Németország jubilál: ma már ismét megkondul a vészharang, hogy a béke még biztosítva nincs! És akkor, mikor a dolgok igy állanak, mit látunk Európában? Azt, hogy ott, a hol a valóságos jog és a valóságos igazság volna, a hol a béke biztosítékait kellene keresnünk és tudnunk kellene megtalálni: ott valóságos negatívval találkozunk — azt mondják Európa összes hatalmasságai, hogy a kis Bulgáriáért háborút viselni nem szükséges, sokkal kisebb, semhogy érette háborúba szálljunk; de ha az